Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1212 TÓTH FERENC ájának a következőket. Nem áll más az Önre bízott tervezetemben, mint a két nagyhatalom java és közös érdeke, mivel számomra és utódaim számára — hacsak el nem tékozolják — az Isten elegendő megélhetést biztosított. Kijelentem ugyanakkor, hogy mindig is jó francia voltam és holtomig jó orosz leszek, és ezért mindig ellene voltam a császárral kötött szövetségnek, amelyet az udvarom számára mindig is előnytelennek tartottam. Nem szólva az egyéb részletekről, elég egyértelmű, hogy a bécsi udvar gyakrabban háborúzik, mint mi, akik ha a törökkel békét kötünk, másutt elég nyugodtan lehetünk. Ezzel szemben kénytelenek voltunk az előző háború során csapatainkat egészen a Rajnáig elküldeni a császárral kötött szövetség értelmében. De nemcsak az érdekeinknek előnytelen szövetség bánt minket, hanem az a durva és gőgős bánásmód, amellyel a bécsi udvar viszonyul szövetségeseihez, amint azt az angolok példája is mutatja, akik bölcsen kiléptek belőle. Fleury kardinális könnyen beláthatja az Istentől kapott fényes értelmével, hogy milyen fontos lehetne Franciaország számára az Oroszországgal való szövetség, amelyet én mindig is a két uralkodóház érdekei számára legmegfelelőbbnek tartottam."10 3 A franciás műveltségű Münnich tábornok valójában nem először foglalkozott az orosz-francia szövetség tervével. 1732-ben a szentpétervári francia követtel, Magnan-nal komoly tárgyalásokat folytatott egy francia-orosz szövetségi szerződés létrehozásáról, amelyek Nagy Péter cár egy korábbi kezdeményezését elevenítették fel. Az orosz-francia érdekek közeledése végül két területen akadt meg: Lengyelország és az Oszmán Birodalom esetében, amelyek az orosz nagyhatalmi terjeszkedés távlati célterületeinek számítottak. A tárgyalások 1733 elején a lengyel királyválasztás során kialakult válságban megtorpantak, és az orosz-francia kapcsolatok megromlásával véglegesen megszakadtak.10 4 Münnich Tóth András beszámolójában említett, második közeledési kísérlete 1739-ben egészen más külpolitikai helyzetben történt. A török háború megmutatta az orosz-osztrák szövetség gyenge pontjait, és amíg a császári hadvezetés megszégyenítő vereséget szenvedett a balkáni hadszíntéren, a belgrádi békével a francia diplomácia fényes győzelmet aratott. Münnich tervezete tehát nem nélkülözte a valós helyzetfelismerés alapját. A szerződési ajánlat módja ugyanakkor a korabeli diplomácia szabályainak fittyet hányva, a rögtönzés jellegével kissé komolytalannak tűnhetett Fleury kardinális számára. Igaz, hogy Münnich teljhatalommal rendelkezett a béketárgyalások idejére, de ez nem terjedt ki a háborús feleken kívüli egyéni tárgyalások kezdeményezésére, és Tóth András személye sem volt szabályosan akkreditált orosz követnek tekinthető, így nem véletlen, hogy a javaslat az első időszakban nem talált a versailles-i udvarban megfelelő fogadtatásra. Fleury kardinális 1739. december 15-i és 1740. január 10-i, Münnich tábornoknak írt válaszleveleiben még utalást sem lehet találni az orosz generális merész javaslatára.10 5 Az események váratlan fordulata azonban hamarosan új lehetőségeket tartogatott Münnich tábornok számára. 1740-ben Villeneuve márki bábáskodá-103 Uo. 112. (fordította Tóth Ferenc). 104 A tárgyalások részletes történetét 1. Ley, F.: Le maréchal de Münnich i. m. 71-85. 105 A levelek szövegét idézi: Ley, F.: Le maréchal de Münnich i. m. 128-130.