Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1207 rodostói magyar emigráns nemesek közötti első feszültségekről, majd tájékoztatott arról, hogy a Portáról érkező hírek szerint a magyar „fejedelmi ivadék" készen áll egy erdélyi hadjárat elindítására, amelyhez 20000 fős török hadsereget és a kirobbanó kuruc felkelés híveiből felállítandó ugyanakkora sereg ellátásához szükséges pénzt igényelt. A nagyvezír meglepődött egy ilyen nagy hadsereg felállításának tervén, és a francia követtel egyeztetve néhány magyar emigránst a határra küldve tájékozódott a magyarországi és erdélyi helyzetről. Az időközben kitört pestisjárvány és Rákóczi József betegsége miatt végül el kellett napolni a hadjárat tervét, amit a francia követ nagy megnyugvással fogadott.8 6 A novemberi nagyköveti jelentésekben a fő téma ugyanakkor már a francia mediáció kérdése volt. A nagykövet tolmácsának egy Ibrahim Müteferrikával folytatott, a szokottnál őszintébb baráti beszélgetésről — ahol az elfogyasztott bor kissé megoldotta a magyar renegát diplomata nyelvét, aki a francia diplomácia időhúzó taktikáját rótta fel neki — így írt: „... az efendi azt mondta neki, hogy jól tudják, hogy a francia politika lényege az, hogy a törökök ne legyenek se túl erősek, se túl gyengék, és azt sem rosszallják, ha csak csekély mértékben támogatjuk az oszmán politikát, abban az esetben, ha érdekei a mi érdekeinkkel ellentétesek..."8 7 A Porta korábbi békekereső politikája mindenesetre megváltozott: a minisztercserék következtében kifejezetten háborúpárti erők kerültek hatalomra, jelentősen megnehezítve ezzel a francia diplomácia feladatát, így elképzeléseikben a magyarországi és erdélyi diverzió fontos szerepet kapott, hiszen az oroszokkal és császáriakkal folyó háborús frontok között helyezkedett volna el, ezzel is akadályozva a szövetséges csapatok egyesülését. Rákóczi József helyzete ugyanakkor korántsem volt biztosnak nevezhető. A fiatal trónkövetelő 1737 decemberében titkárán keresztül felkereste a francia nagykövetet, és kifejezte aggodalmát, majd tanácsait kérte, milyen módon működhetne együtt a francia diplomácia céljainak elérése érdekében. A titkár bevallása szerint Rákóczi nem ragaszkodott az erdélyi fejedelmi címhez sem, és hajlandó lett volna más címmel is beérni, ha az jobban elősegíti a békefolyamatot. A nagykövet továbbra is elzárkózott attól, hogy hivatalos minőségben tanácsot adjon e hatáskörén túlnyúló ügyben, felajánlotta ugyanakkor személyes tanácsait, ha a Porta Rákóczira vonatkozó terveibe betekintést kaphat. Az ügyes francia diplomata ezzel két legyet kívánt ütni egy csapásra: egyrészt megtudni a Porta terveit, másrészt lehetőség szerint megakadályozni egy készülődő magyarországi hadjáratot.8 8 86 Uo. fol. 331-332. 87 Uo. fol. 338-339. Részlet Villeneuve 1737. november 15-i leveléből: il fonde cette conjecture sur une conversation qu'il eut avec Ibrahim effendy, que le vin avoit rendu plus cordiale qu'à l'ordinaire et dans laquelle cet effendy luy dit que l'on sçavoit bien que la Politique de la France étoit que les Turcs ne fussent ni trop forts, ni trop faibles, et qu'on ne trouvoit pas mauvais que nous ne servissions la Porte que faiblement quand le service que nous pourrions luy rendre seroit contraire à nos propres interets..." (fordította Tóth Ferenc). 88 Uo. fol. 353-354. Részlet Villeneuve 1737. december 15-i leveléből: „Dans le moment M. le Prince Ragotzy vient de m'envoyer son secretaire pour me dire que n'étant venu à Constantinople qu'avec l'agrément de M. le cardinal et sous la protection de la France qu'il regardoit comme son
