Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1192 TÓTH FERENC Franciaországba. Villeneuve egyenesen a kormányhoz fordult, és november 5-i levelében így indokolta meg Tóth további diplomáciai alkalmazásának szükségességét: „ezennel azt válaszolom az ezredesének, hogy a szolgálat érdekében még itt kell tartanom egy ideig ezt a tisztet, akit nem tudok nélkülözni, mivel nincs senkim, akivel helyettesíthetném, és akire úgy számíthatnék, mint őrá, akár buzgóságban vagy hűségben, vagy az ország nyelvének ismeretében és a kán iránta érzett bizalma tekintetében."36 Villeneuve hosszan ecsetelte még annak szükségességét is, hogy maga Tóth távolléte miatt semmiképpen se szenvedjen hátrányt az előléptetések és jutalmazások terén. Az egykori kuruc szabadságharcos, Tóth András a francia diplomácia szolgálatában is segítette a magyar függetlenségi mozgalmak fel-fellobbanó kezdeményezéseit. Villeneuve márki beszámolt róla, hogy a tatár kánnál megforduló magyar felkelő küldöttséget hogyan irányította II. Rákóczi Ferenc rodostói emigráns udvara felé.37 A száműzött fejedelem utolsó hónapjait még lázas tervezéssel töltötte a francia renegát kalandor, Alexandre de Bonneval38 társaságában. A fejedelem terveinek bizalmasaként ismert Bohn dán katonatisztet Franciaországban 1734-ben kémkedés vádjával letartóztatták, ami súlyosan érintette Rákóczit.3 9 A fejedelem 1735. április 8-án bekövetkezett halálával a francia diplomácia elvesztette egyik legjelentősebb keleti szövetségesét, a rodostói magyar emigráció karizmatikus vezetőjét. Ha az emigráns magyar nagyúr hiányát nem is tudta pótolni sem később Törökországba érkező utódja, sem valamelyik egykori tábornoka — amint ezt a későbbi események is tanúsítják —, a francia diplomácia és a rodostói magyar emigráció közötti szálak nem szakadtak meg. Jávorka Ádám, a francia király krími konzulja (1735-1737) II. Rákóczi Ferenc halála után Villeneuve márki visszarendelte Tóthot Konstantinápolyba, és egy másik hajdani magyar szabadságharcost, Jávorka 36 Uo. fol. 168-170. (Villeneuve 1734. november 5-i levele): „...je réponds par cette occasion à ce colonel que le bien du service m'oblige à retenir encore icy cet officier, dont en effet je ne pourrais pas me passer, n'ayant personne à mettre à sa place, sur qui je pusse compter comme sur luy, soit par rapport à son zèle et à sa fidélité, soit par la connoissance qu'il a de la langue du pais, soit enfin par la façon dont il s'est attiré la confiance du Kam." 37 Uo. fol. 213. Részlet Villeneuve 1735. január 15-i leveléből: „II y a quelques jours je fus informé qu'on avait fait à ce Prince une députation de Hongrie, pour l'exciter à se mettre à la tête de quelques mécontents qui souhaiteroient de profiter des conjonctures présentes, mais comme il ne m'a fait donner aucun avis des circonstances de cette députation, ni des projets qu'on luy propose, et que je n'ay point d'ordre ni d'instructions pour luy faire aucune ouverture, il ne m'a pas été possible d'avoir sur cette affaire de plus grands éclaircissements, et j'ay crû devoir m'en tenir à vous donner cet avis que j'ay reçu de la part de M. de Totte qui parla luy-même au gentilhomme chargé de cette commission et qui luy procura par l'autorité du Kam les moyens de continuer son voyage à Rodosto avec sûreté." 38 Claude-Alexandre de Bonneval (1675-1747) francia kalandor és renegát oszmán pasa. Nevéhez fűződik a török tüzérség újjászervezése. Életéhez 1. Heinrich Benedikt: Der Pascha Graf von Bonneval 1675-1747. Graz-Köln (Böhlau) 1959.; Albert Vandal: Le Pacha Bonneval. Paris 1885. 39 Köpeczi B.: A bujdosó Rákóczi i. m. 446-447.
