Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1190 TÓTH FERENC nápolyi oszmán elit köreiben. Immár francia tisztként 1733 júniusában érkezett Bercsényi megbízásából Konstantinápolyba, hogy a Bercsényi-huszárezred számára magyar újoncokat toborozzon, illetve huszárlovakat vásároljon. Bercsényi László még a híres Bonneval pasának is felajánlotta ez idő tájt Tóth szolgálatait,2 5 akinek a tevékenységére a császári diplomácia is hamar felfigyelt. A francia nagykövet, Villeneuve márki szintén azonnal felfigyelt „M. de Tott" érkezésére és különösen a képességeiben rejlő lehetőségekre. Chauvelin külügyi államtitkárnak így írt erről 1733. július 4-i levelében: „Ebben a helyzetben szemet vetettem Tott úrra, aki kapitány Berchiny gróf úr regimentjében, és aki körülbelül egy hónappal ezelőtt érkezett ide, hogy toborozzon Magyarország határain, és aki az Ön levelét hozta el nekem. A megérkezése óta eltelt idő alatt megismertem teljes diszkrécióját és mindazokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek, hogy megbízzam ezzel a küldetéssel, s ő erre annál inkább alkalmas, mert ért és elég jól beszél törökül."26 Miután Tóth megbízatása elnyerte Chauvelin jóváhagyását, Villeneuve márki a Krím-félszigetre küldte új magyar ügynökét, a krími francia konzul Glavany mellé, hogy a francia diplomácia érdekeit képviselje a nemrég kirobbant lengyel örökösödési háborúval kapcsolatban. A tatár kán ugyanis ez idő tájt a franciabarát lengyel király, Leszczynski Szaniszló egyik fontos támogatója volt, ugyanakkor a szultán vazallusaként természetesen nem folytathatott önálló külpolitikát, csak az Oszmán Birodalom érdekeinek megfelelően. A francia diplomácia éppen a tatár kán személyén keresztül próbálta rávenni a Portát egy lengyelországi hadjáratra. így kerül sor Tóth András első krími utazására 1733. július 11-én, amelynek hivatalos célja a huszártoborzás volt, de titkos küldetése révén bekerül a versailles-i kormány keleti politikájának első vonalába.27 Tóth kiküldetése sikeres volt. Amikor 1734 januárjában visszatért Konstantinápolyba, érdekes hírt hozott a tatár kán udvarából, amint Villeneuve márki jelentésében is olvashatjuk: „Tott úr, akit visszarendeltem Krímből, és néhány napja megérkezett, beszámolt arról, hogy az elutazása előtti este a kántól való elköszönéskor felelevenítette neki az utazása célját, mire az uralkodó így szólt hozzá: jól tudja, hogy mi mindent tettem az érkezése óta az uralmam alatt álló területeken, és azt is láthatta, hogy parancsomra az egész Tatárföld fegyverben áll, és azt is tanúsíthatja, hogy hány küldöttséget menesztettem Konstantinápolyba, hogy rábírjam a Portát, hogy utasítson a birodalom igazi érdekeinek megfelelően. Ezek szükségszerű rendelkezések voltak, de elárulok most Önnek egy titkot, és kérem Önt és a jelenlévő konzult, hogy esküvel fogadják meg, hogy nem árulják el csak a francia uralkodónak és nagykövetének: megfogadtam, hogy ha kell, feláldozom a trónomat, és kiteszem magamat a Nagyúr [értsd: a szultán - T. F.] haragjának is, és még ha megfoszt is az uralko-25 Général Raymond Boissau: Les débuts de Berchény 1720/1743. (Première partie). Vivat Hussar 35. (2000) 36. 26 Idézte már: Köpeczi B.: A bujdosó Rákóczi i. m. 429. 27 BNF, Ms. Fr. 7179. fol. 306-307.; vö. Gilles Weinstein: Les Tatars de Crimée et la seconde élection de Stanislas Leszczynski. Cahiers du Monde russe et soviétique 11/1. (1970: Jan. - Mar.) 24-92.
