Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1186 TÓTH FERENC Miközben ez idő tájt Fleury kardinális a Walpole fivérekkel karöltve óvja a törékeny európai békét, a császári külpolitika új szövetségeseket keres az angol-francia kettős hatalom ellenében. 1725-ben VI. Károly — lemondva az elveszített spanyol birtokokról — inkább a két monarchia együttműködésén fáradozik. Nemsokára körvonalazódni kezd egy osztrák-spanyol szövetség terve, amelynek éle természetesen az angol-francia hegemónia ellen irányul. Ennek jegyében V Fülöp elismeri a pragmatica sanctiót, és az új szövetség megerősítése érdekében a császár lánya és a spanyol infáns közötti házasság terve is felvetődik. Az osztrák-spanyol közeledés tiltakozást persze vált ki Anglia részéről, amely a szövetségtől félti nemrég megszerzett földközi-tengeri pozícióit (Gibraltárt és Menorca szigetét), és mindent elkövet a császári diplomácia elszigetelése érdekében. 1725 szeptemberében a herrenhauseni kastélyban egy angolfrancia-porosz szövetségi szerződést írnak alá, miközben Anglia nyíltan mozgósítja haderejét egy osztrákellenes háborúra. Az elszigetelődésből a császár a feltörekvő keleti hatalom, Oroszország szövetségével próbál kitörni. A két hatalom közösen igyekszik ellenőrzése alá vonni a kontinens északi és keleti területeit. 1726. augusztus 6-án a két állam képviselői kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írnak alá, amely 30000 fős segélyhaderő küldését irányozza elő mindkét fél részéről abban az esetben, ha valamelyiküket egy harmadik fél megtámadná. E kezdetben angolellenes szövetség hosszú időre a császári diplomácia egyik legfontosabb pillérévé válik, és ennek köszönhetően kapcsolódik be egy évtized múlva a Habsburg Monarchia egy újabb törökellenes háborúba.11 Ebben az új európai hatalmi rendszerben a nagyhatalmak a kor szintjén már modernnek nevezhető diplomáciára támaszkodva alakították nemzetközi kapcsolataikat. Igaz, hogy a nagy diplomataképző iskoláknak még csak a kezdetei figyelhetőek meg, az igény egyre nagyobb a jól képzett, széleskörű nyelvtudással rendelkező szakemberekre. Különösen nagy szükség volt az európai civilizáció által még kevésbé ismert keleti társadalmak nyelveiben és szokásaiban otthonosan mozgó diplomatákra - talán ennek is köszönhető a velencei mintára létrejövő tolmácsképző iskolák létrehozása az Oszmán Birodalom területén, amelyek célja a levantei megbízhatatlan tolmácsok, az úgynevezett dragománok szolgálatától való függetlenedés volt. Konstantinápolyban már régóta létezett az oszmán hatóságokkal való kommunikációra szakosodott jól képzett tolmácsréteg (dragománok), akik olyan levantei családokból származtak, amelyeknek több generációja a főváros európai követségek által lakott részében, Perában élt. Ezek a dragománok valóságos dinasztiákat alkottak, és mesterségük apáról fiúra szállt.1 2 11 Uo. 456-458. 12 A perai dragomándinasztiák történetéről a francia szakirodalomból 1. Antoine Gautier és Marie de Testa tanulmányait: Antoine Gautier - Marie de Testa: Les drogmans au service de la France au Levant - Quelques dynasties de drogmans. Revue d'Histoire Diplomatique (1991: premier semestre) 5-99.; Uők: L'origine des dynasties de drogmans. Bulletin de l'Association des Anciens Elèves de l'Institut National des Langues Orientales (1992: octobre) 3-12.; Uők: Joseph Fonton (1747-1832). Drogman de France et diplomate russe. Première partie. Au service de la France (1747-1793). In: Uo. (1994: avril) 37-74.; Uők: Deux grandes dynasties de drogmans: les Fonton et les Testa, dans les actes du colloque de mai-juin 1995 Instanbul et les langues orientales. Varia
