Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Bilkei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526-1550) V/1147
MEGYEI KÖZNEMESI TÁRSADALOM A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN 1181 kor legfontosabb élelmezési cikkei a gabona, a marhahús és a bor szinte minden hatalmaskodást rögzítő hiteleshelyi oklevélben szerepelnek. 1529. február 20-án a veszprémi püspökség jószágigazgatója Báthory István nádor előtt tett panaszt, hogy néhány évvel azelőtt a püspökség szepetneki tizedkerületéből származó gabona- és bortizedet zalai nemesek elrabolták. A panasztevő falvanként részletezte az elrabolt gabona és bor mennyiségét, valamint értékét.25 7 Mindezek a példák érzékletesen jelzik, hogy a hiteleshelyi oklevelekből szisztematikus feltárómunkával előkerülő adatok gazdag forrásbázisát adhatják a továbbiakban a gazdaságtörténeti és az életmódkutatásoknak is. Összegzés A tanulmány a zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárai Mohács utáni okleveleinek - mint eddig kevéssé hasznosított, új forrásanyagnak - a vizsgálata alapján kísérelte meg Zala megye birtokos társadalmának, azaz a hiteleshelyek ügyfélköre történetének néhány jellemző vonását felvázolni az 1526 és 1550 közötti időszakra vonatkozóan. Az oklevelek tanúsága alapján a kettős királyválasztás (1526/27) korában és az azt követő esztendőkben a két konventhez érkezett, illetve ott keletkezett oklevelek pontosan kirajzolják a két magyar király, Szapolyai I. János és Habsburg I. Ferdinánd Zala megyei pártharcainak lecsapódását, amely a megyében többnyire enyingi Török Bálint és Nádasdy Tamás, illetve familiárisaik küzdelmét jelentette. A hiteleshelyi oklevelekből jól nyomon követhető a megye birtokviszonyainak 1526 utáni átrendeződése is. Szapolyai János 1540. évi halálával lezárult a pártváltoztatásokból fakadó birtokszerzési lehetőség, így a továbbiakban a köznemesség számára a birtokszerzést és a társadalmi felemelkedést elsősorban a vármegyei hivatalvállalás, a nagyurak melletti szervitori szolgálat és a házassági kapcsolatok jelentették. A hiteleshelyi oklevelek emellett fontos forrásai az iratanyaggal ebből az időből alig rendelkező vármegye Mohács utáni működésének, miközben a vármegyei tisztségviselők névsorának összeállításához ugyanúgy hozzájárulnak, mint vagyoni helyzetük és társadalmi kapcsolataik vizsgálatához. Belőlük ki lehetett egészíteni a vármegyei tisztviselők eddig ismert, a tanulmányban felfrissített archontológiáját, valamint vizsgálni lehetett a hiteleshelyi eljárásoknál közreműködő királyi emberek (homo regius) körét is. Mindezeken túl a dolgozat kitért azokra a többnyire Nádasdy Tamás köréhez köthető Zala megyei köznemesekre is, akik a vármegyei hivatalokon túl országos tisztségeket (pl. ítélőmester, királyi jogügyigazgató, kamarai tanácsos stb.) is viseltek. A tisztségviselőkön kívül az oklevelek értékes információkkal szolgáltak a 16. századi vármegye működésével, például közgyűléseivel és sedriáival kapcsolatban is, amelyeket a tanulmány ugyancsak részletesen vett számba. Végül az oklevelekből megismerhetővé vált a jelzett korszak megyei főszereplőihez kötődő familiárisi kör és számos kiemelkedő köznemes pályafutása, valamint házassági és rokoni kapcsolata, illetve még anyagi kultúrájuk és életmódjuk néhány vonása is. 257 Bilkei I.: Regeszták I. 39-40. Nr. 43.
