Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Bilkei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526-1550) V/1147
MEGYEI KÖZNEMESI TÁRSADALOM A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN 1179 A jobb ruhadarabok nagy értéknek számítottak és nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A nyugat-dunántúli arisztokrata és köznemes nők által hordott ruhadarabok legfeljebb csak mennyiségben különböztek egymástól. Házasságok révén a jómódú köznemesség lányai bekerülhettek a főrangúak közé és fordítva is. A Magyar Királyság e területének családjai részben egymás között házasodtak, így a nők ruhái és ékszerei rendszeresen útra keltek. 1548. december 3-án Nádasdy Tamás országbíró mandátumot intézett a kapornaki konventhez, amely szerint Lónyai Borbála úrnő, kaboldi Hans von Weispriach soproni főispánnak, Ferdinánd hűséges hívének felesége, egy zalai köznemes, vitézlő pölöskei Ördög László özvegyétől, Katalintól egészen nagy vagyont érő ingóságokat kért vissza, melyeket 23 sorban sorol fel az oklevél. Borbála asszony édesanyja, Csapi Erzsébet testvére volt Ördög László első feleségének, Csapi Ilona nemzetes asszonynak. A téma szempontjából most nem a jogi eljárás érdekes, hanem a pölöskei Ördög család kezében felhalmozódott óriási értékű ingóvagyon, ami valószínűleg többszöri házasságok miatt is vált ilyen tekintélyessé. Az oklevél 2 gyémántos násfát, gemmákat, gyémánt, rubin és smaragdkövet, 2 arany nyakéket, 2 gyöngyös pártát, 12 köves aranygyűrűt, 2 nyest subát, valamint 1 gyöngyös atlaszselyem, 1 másik zöld atlasz, 2 taft, 3 kamuka és 3 bársonyszoknyát sorol fel - ezüstkanalak, kupák, poharak, szőnyegek, kárpitok, baldachinok, selyem lakástextíliák stb. társaságában.248 Mindez egy olyan nemesasszony birtokában volt, aki az 1549. évi portális összeírás szerint Zala megyében 25 portát birtokolt.24 9 A kor gondolkodásmódja szerint a nemesi életideál megkövetelte a gazdagság nyilvános kifejezését, erre a fenti példa alapján is láthatóan a női ruhák és ékszerek különösen alkalmasak voltak. Egy figyelemre méltó másik adat szerint 1559-ben Báthory András országbíró intézett mandátumot a kapornaki konventhez, amely szerint Bakics Péter özvegye, ákosházi Sárkány Orsolya és Tóth Tamás felesége, Sárkány Zsófia nemzetes asszonyok kérik vissza gyermektelenül meghalt testvérük, Sárkány Margit jegyajándékát annak férjétől, Mezőlaky Ferenctől. Ez utóbbi ugyan „csak" 14 sort tesz ki az oklevélben, de felsorol 2 aranyláncot (egyikük 20 aranyból állt), 6 aranygyűrűt, 3 gyöngyös fejéket, 3 arannyal átszőtt fátylat, 5 prémes subát, 6 taft, damaszt, tabit és itáliai szövetszoknyát, mellettük pedig a szokott lakástextíliákat. Mezőlaky Ferenc, a köznemes férj ekkortájt már a kortársak által is gátlástalan rablólovagnak tartott katona ekkor a zalavári apátság világi kormányzója volt. Margit asszony hozományát azonban bizonyára gyarapították a főrangú édesanyától, alsólendvai Bánffy Petronellától örökölt holmik is25 0 - miként ezekről fentebb már volt szó Az előbbi két példa azt valószínűsíti, hogy a Mohács utáni évtizedek nemesasszonyainak ruhatára és ékszerei több nemzedéken át több házassággal gyűltek össze. Szerényebb női ruhatárat mutat be az eddig feltárt 1527 és 1548 közötti okleveles anyagból származó egyetlen ránk maradt testamentum. 1529. december 12-én végrendelkezett a zalavári hiteleshely előtt szántói Botka Imre özve-248 Bilkei /.: Regeszták III. 124-126. Nr. 576. 249 Maksay F.: Magyarország birtokviszonyai i.m. II. 995. 250 ZML XII. 1. hh. Nr. 1933.
