Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1128 HERMANN RÓBERT jóváhagyta az alkotmány szövegét, és a minisztertanácson csak az alkotmány kibocsátását kísérő császári kiáltvány megszövegezésével kapcsolatban bontakozott ki vita: nevezetesen, hogy az a Reichstag magatartásának tulajdonítsa a feloszlatást és az alkotmány kiadását, vagy — mint arról január 20-án is szó volt — azzal érveljen, hogy ettől a Reichstagtól nem származhat a monarchia valamennyi tartományát összekötő alkotmány.49 A Reichstag feloszlatásának és az oktrojált alkotmány kibocsátásnak ürügyét és az időpontját tehát nem a katonai helyzet alakulása határozta meg, hanem az a tény, hogy a kremsieri parlament alkotmányterve túlzottan közel került a befejezéshez. Március 2-án a parlament alkotmányozási bizottmánya végzett a szöveggel, és az volt a terv, hogy azt március 7-14. között tárgyalják a szekciók, majd március 15-én — azon a napon, amikor 1848-ban I. Ferdinánd császár megígérte az alkotmányt — kerül első olvasatban a plénum elé. Ezt az alkotmánytervezetet az uralkodó és a kormányzat elfogadni nem akarta, elutasítani nem merte. Egyszerűbb volt tehát feloszlatni a parlamentet és olyan alkotmányt adni felülről, amely megfelel a császár és kormányzat elképzeléseinek; majd ennek az alkotmánynak a bevezetését — tekintettel a háborús helyzetre — mindjárt el is napolni addig, amíg béke nem lesz. S ami még fontosabb: ez az alkotmány egyáltalán nem tükrözte Windisch-Grätz politikai elképzeléseit. A tábornagy január végétől folyamatosan bombázta javaslataival sógorát, Felix Schwarzenberg herceg miniszterelnököt. Leveleiben nyíltan bírálta az osztrák kormány erélytelen eljárását, és az alkotmánnyal kapcsolatban február 6-án egyenesen azt követelte, hogy az ő beleegyezése nélkül az alkotmány kérdésében semmit ne határozzanak.50 Február 13-án Schwarzenberg Bruck lovagot küldte Windish-Grätzhez az alkotmányterv szövegével. Bruck február 16-20. között járt a tábornagynál, aki részletes megjegyzéseket tett a tervezetre, és követelte, hogy az azt kísérő uralkodói kiáltvány az általa javasolt szöveggel jelenjen meg.51 Miután Bruck küldetése eredménytelen volt, Schwarzenberg miniszterelnök „a liberális eszmékkel egyáltalán nem gyanúsítható"52 Alexander Hübner báró személyében február 24-én külön követet küldött Windisch-Grätzhez az 133-134., 146. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek alapján tematikus csoportosításban közli a főbb pontokat és azok vitáját: Hanns Schiitter: Versäumte Gelegenheiten. Die oktroyierte Verfassung vom 4. März 1849. Ein Beitrag zu ihrer Geschichte. Zürich-Leipzig-Wien 1920. 7-28. 49 Die Protokolle des österreichischen Ministerrates i. m. 148-149. 50 Ezekből néhányat közöl Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. k. Bp. 1952. 407. (1849. jan. 28.), 440-441. (febr. 2.), 453-455. (febr. 6.), 500-502. (febr. 16.) 51 L. erre Schwarzenberg 1849. febr. 13-i levelét Windisch-Grätzhez: Andics E.: A nagybirtokos arisztokrácia i. m. I. k. 410.; ill. Windisch-Grätz febr. 21-i levelét Schwarzenberghez: Andics E.: A nagybirtokos arisztokrácia i. m. II. k. 523-524. Bruck útjára 1. még Angyal Dávid: Az ifjú Ferenc József. (A Magyar Történelmi Társulat Könyvei) Bp. é. n. [1942.] 84-85. - Windisch-Grätz és Schwarzenberg ellentétével kettejük levelezése alapján foglalkozik Helfert, J. A.: Der ungarische Winterfeldzug i. m. II. k. 466-470., III. k. 162-167.; Müller. P.: Feldmarschall Fürst Windischgrätz i. m. 194-203.; Rudolf Kiszling: Fürst Felix zu Schwarzenberg. Der politische Lehrmeister Kaiser Franz Josephs. Graz-Köln 1952. 66-69.; Lippert, S.: Felix Fürst zu Schwarzenberg i. m. 205-209. 52 Uo. 209.
