Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1122 HERMANN RÓBERT határán egyensúlyozó műve.1 7 Nincs nyoma ugyanakkor ennek az összefüggésnek Paul Müller Windisch-Grátzről szóló életrajzi monográfiájában18 vagy Viktor Bibi több kiadást megért összefoglalóiban sem.1 9 A nagyobbrészt Rudolf Kiszling által írott centenáris osztrák összefoglaló igen részletesen mutatja be a Kápolnánál történteket, utal arra, hogy Windisch-Grätz a csata első napján Gyöngyösön fogadta a Schwarzenberg miniszterelnök által hozzá küldött Alexander Hübner bárót, és beleegyezett az oktrojált alkotmány kibocsátásába. Magát a csatát úgy értékeli, hogy a kápolnai volt a téli hadjárat során a császáriak utolsó, azonban semmi esetre sem átütő sikere. Csupán a március 6-i, az oktrojált alkotmány kibocsátását kísérő császári kiáltványnak a cs. kir. fegyverek sikerére való utalása kapcsán utal vissza a kápolnai csatára, de egyértelművé teszi, hogy mind a kremsieri parlament feloszlatásáról, mind az oktrojált alkotmányról már jóval korábban megszületett a döntés.20 Érdekes módon az egy évvel korábban Robert Endres tollából megjelent népszerű összefoglaló — Springer nyomán — a kápolnai csata hatásának tulajdonítja azt, hogy a kormány elszánta magát a kremsieri parlament feloszlatására és az oktrojált alkotmány kibocsátására.21 Windisch-Grätz a kápolnai csatáról No de mit is jelentett Windisch-Grätz tábornagy Kápolnáról a császárnak? A herceg a kápolnai főhadiszállásról 1849. február 27-én igen részletes hadijelentésben számolt be az uralkodónak a kétnapos csatáról. A jelentés szerint február 26-án a délután két óra tájban kezdődő küzdelem eredményeként „az ellenség valamennyi ponton visszahúzódott; Kápolnáig és Kálig követtük, ahol a beálló sötétség véget vetett a csatának." A Pétervására felől érkező, Franz Schlik altábornagy vezette hadtestnek este Verpelétig kellett volna előrenyomulnia, hogy egyesüljön a fősereggel. „Nem tudta azonban elérni ezt a pontot, mivel a Sirok előtti szorost az ellenség által megszállva találta, és ezt, mivel sok előnyt nyújt a védekezéshez, csak egy dicsőséges ütközettel tudta birtokába venni. - Eközben beköszöntött az éjszaka, amelyet a hadtest ebben az állásban töltött." Schlik február 27-én Sírokról Verpelétig nyomult előre, és elfoglalta a községet. A Windisch-Grätz vezette hadközép ezalatt elfoglalta Kápolnát, a jobbszárny pedig Kált. „A kitérő ellenséges haderők, amelyek jelentős tüzérséggel, mintegy 120 ágyúval voltak ellátva, a makiári állásokba húzódtak vissza. Egy órányira Kápolnán túlig követtük őket, amikor a beköszöntő sötétség véget vetett az üldözésnek." 17 Spiridion Gopeeuic: Österreichs Untergang - die Folge von Franz Josefs Mißregierung. Berlin 1920. 164. és 179. 18 Paul Müller: Feldmarschall Fürst Windischgrätz. Revolution und Gegenrevolution in Österreich. Wien-Leipzig 1934. 189-190. 19 Viktor Bibl: Der Zerfall Österreichs. II. Band. Von Revolution zu Revolution. Wien-Berlin-Leipzig-München 1924. 183-188.; Uő: Die Tragödie Österreichs. Leipzig-Wien 1937. 206-210. 20 Rudolf Kiszling: Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848-1849. Mit Beiträgen von M. Ehnl, G. Hubka und Eduard Steinitz. Wien 1948. II. 50-54., 121-124. 21 Robert Endres: Revolution in Österreich 1848. Wien. 1947. 176.
