Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
LÁZADÓ CSORDÁK - OKTROJÁLT ALKOTMÁNY 1119 1844. július 25-én lefokozták alágyússá, majd 1846-ban ismét ágyús lett. Bátyja (Jan) részt vett az 1846. évi galíciai összeesküvésben, ami miatt fogságot is szenvedett, s csak 1848 tavaszán részesült közkegyelemben. Teofil bátyja kérésére 1848. április végén elhagyta a hadsereget, s a galíciai nemzetőrség szervezésében kívánt részt venni. 1848. október végén Magyarországra jött, és útközben Kassán megbízták egy, a város által felállítandó tüzérüteg megszervezésével. Ennek parancsnokaként részt vett a december 11-i budaméri, illetve az 1849. január 4-i kassai ütközetben. Dessewffy Arisztid alezredes, dandárparancsnok már január 13-án alhadnagyként említette, és javasolta, hogy a dandár tüzérségének parancsnokává őt nevezzék ki, január 24-én pedig már főhadnagyi kinevezését javasolta, ami február 4-én meg is történt. A tavaszi hadjáratban Lapinski már az I. hadtestben előbb főhadnagyi, majd századosi rangban volt a 4. hatfontos gyalogüteg parancsnoka, április 12-én Klapka előterjesztésére megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát, s egyben századossá léptették elő. Vitéz katona volt, a nagysallói ütközet leírásánál Klapka György külön meg is említi „a derék" Lapihskit. Ott volt Buda ostrománál, az I. hadtest által a Vág mentén Szered és Sempte környékén vívott ütközetekben, a július 11-i komáromi, a 15-17-i váci csatában, majd az augusztus 2-i debreceni, illetve a 10-i németság-újsági ütközetben. A szőlősi (világosi) fegyverletétel után megszökött a fogságból, bejutott Komáromba, ahol a kapituláció ellen érvelt. Komáromi kapitulánsként 1849 októberében szabadon külföldre távozhatott. Előbb Német-, majd Franciaországban élt, itt Adam Czartoryski herceg „arisztokrata" pártjához csatlakozott. Czartoryski megbízásából utazott az Oszmán Birodalomba, ahol beállt a török hadseregbe. Részt vett a krími háborúban, majd a cserkesz felkelők oldalán egy lengyel töredékszázad élén 1859-ig a Kaukázusban harcolt az oroszok ellen. Az 1860-as évek elején igazoló iratot juttatott el az isztambuli orosz követséghez. Ezt követően a lengyel emigráció demokrata szárnyához közeledett, megpróbált bekapcsolódni az 1863-1864. évi felkelésbe; egy bérelt hajókból álló expedíció élén önkénteseket akart partra tenni Litvániában, de egy tengeri vihar megakadályozta ebben. Ezt követően különféle hazai és emigrációs folyóiratok tudósítója volt. A kiegyezés után Magyarországra látogatott, de Galíciába csak az 1877-1878. évi orosz-török háborút követően tért haza, ahol 1886. április 24-én bekövetkezett haláláig Lembergben élt.7 1850-ben megjelent emlékirata mellett 1871-ben egy magyarországi lengyel hetilapban rövid visszaemlékezést tett közzé az 1848. decemberi-1849. januári felvidéki hadieseményekről.8 Lapinski 1850-ben megjelent művét erős Görgei-ellenes szemlélet hatja át (ez ekkor szinte „kötelező" volt az emigrációs munkáknál), de — főleg a komáromi kapituláció kapcsán — Klapkát sem kímélte. A Hamburger Nachrichten 1849. 7 Életére 1. Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849. Az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzai. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 10.) Bp. 2007. 320-321.; Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2009. II. k. 13-14. 8 Kovács István: Egy 1848-as lengyel tüzértiszt visszaemlékezése az első kassai csatára és előzményeire. Teofil Lapinski: Egy lengyel számkivetett volt honvédtiszt visszaemlékezéseiből 1848-1849. Holmi (1996: 6. sz.) 861-881.
