Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
Hermann Róbert LÁZADÓ CSORDÁK - OKTROJÁLT ALKOTMÁNY Egy legenda története „A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel; szétszórtam és a legnagyobb részét megsemmisítettem. A maradék a Tiszán keresztül menekült. Remélem, hogy néhány nap múlva Debrecenben leszek, s a pártütés fészkét hatalmamba kerítem."1 Aligha van olyan, gimnáziumot végzett magyar felnőtt, aki ne találkozott volna ezzel az idézettel, vagy annak valamilyen változatával.2 Az idézet Alfred zu Windisch-Grátz hercegtől, tábornagytól, a magyarországi cs. kir. hadsereg fővezérétől származott (volna), s jól illusztrálta (volna), hogy a dölyfös herceg a maga elbizakodottságban mennyire túlértékelte az 1849. február 26-27-én vívott kápolnai csata eredményét. A hadijelentés túlzott magabiztosságával szemben pedig ott áll tényként, hogy a cs. kir. haderő elővédje már február 28-án Mezőkövesdnél súlyos veszteségeket szenvedett, illetve, hogy Windisch-Grátz sem márciusban, sem később nem járt a hadserege élén Debrecenben, ahogy a Tiszán sem kelt át. Sőt, alig másfél hónap múlva a „lázadó csordák" őt magát kergették Pest-Budáig, s a tavaszi hadjárat első három összecsapása végül a beosztásába került, mert I. Ferenc József leváltotta őt a hadsereg éléről. A magyar történeti munkák többsége készpénznek vette e hadijelentést, illetve azt, hogy ennek tartalma ragadtatta hibás következtetésekre I. Ferenc József császárt és az udvari köröket, amelyek a jelentés vétele után elérkezettnek látták az időt az alkotmányosság és abszolutizmus között folyó küzdelem végleges rendezésére. így 1849. március 4-én az uralkodó maga adott alkotmányt népeinek. Oktrojált, azaz felülről erőltetett alkotmányt, amely megszüntette az addigi territoriális különbségeket, erősen centralizált államot hozott létre, és mintegy mellékesen részekre osztotta Magyarországot is. A császári alkotmány kiadását követően nem volt már szükség a morvaországi Kremsierben ülésező Birodalmi Gyűlésre, amely szintén egy alkotmányterv kidolgozásán munkálkodott. Ez az alkotmányterv azonban az uralkodót korlátozni kívánta, és érvényesíteni akarta a kormány parlamentáris felelősségének eszméjét. így az uralkodó 1849. március 7-én katonai erővel feloszlatta a parlamentet, hogy azután 12 évig össze se hívja azt. 1 Borús József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Bp. 1975. 277. 2 L. pl. az egyik legelterjedtebb középiskolai tankönyvben: Závodszky Géza: Történelem a középiskolák III. osztálya számára. 14. kiad. Bp. 1993. 156.
