Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
110 GYARMATI GYÖRGY A személyi kultusz Rákosi Mátyáshoz kötődő magyar formaváltozatában, illetve annak recepciójában lényegében ugyanez a trend érvényesült, helyi és helyzetbeli specifikumokkal. A sztálinista archetípushoz képest a méret- és időbeli differencián kívül említhető, hogy míg Sztálin „tevékenységében szinte minden területen óriási szerepe volt az improvizációnak" midőn a marxi-lenini kommunista internacionalizmust nacionál-bolsevizmussá transzformálta — és „újszövetségi" kánonná emelte „az 1938 szeptemberében napvilágot látott hírhedt párttörténetben, a Kratkij Kursz-ban"8 3 —, addig Magyarországon, Rákosi számára ez a „Rövid tanfolyam" lett egyfajta bűnbakkeresési útmutató, vezérfonal is. Rákosi személyi kultusza a sztálinizmus magyar derivátuma volt. A posztrákosista időszakban Kádárnak személyes érdeke is fűződött ahhoz, hogy elődjére összpontosítva maradjon a köztudatban a fogalom. Nem szokták a személyi kultusz magyar recepciója között számon tartani, de a — hamarosan ellenforradalomnak minősített — 1956. októberi forradalom után, a kommunista egyeduralmat restauráló MSZMP új orgánuma a Népszabadság a történteket kezdetben visszatérően Rákosi Mátyás, illetve a „Rákosi-Gerő-klikk bűnös uralma, (...) bürokratikus és népelnyomó módszerei", máskor meg „nép- és pártellenes politikája", valamint „önkénye" és „rothadtsága" (sic!) számlájára írta, amit — egy sokadik cikk szerint — „mindörökre el kell temetni." „A Rákosi-Gerő-féle állam- és pártvezetés bűnei"8 4 között mindaz fejükre hullott vissza, amit Hruscsov Sztálinnak rótt fel, kiegészítve egy, a protektorátusi státusból következő elemmel: „a szovjet példa gépies másolatával." S noha ezt idővel ellensúlyozta majd a Nagy Imre és Losonczy Géza vezette pártellenzék — ugyancsak fokozatosan erősödő — elutasítása, még az MSZMP nevezetes „decemberi határozatában" is a kiátkozásban Gerővel társított Rákosi személyi kultusza húzta a rövidebbet.85 A személyi kultuszt illető egyrészt-másrészt jánuszarcúság politikai síkon 1962-ben került ismét napirendre, e téren is érvényesítve immár a rendszer Kádár-kori „kétfrontos harcának" szellemiségét. Az MSZMP VIII. kongresszusára készülve adták előzetesen közre az ún. kongresszusi irányelveket, amelyben — 83 Krausz Tamás: Az „összeesküvés-elmélet"... i. m. 74-81. A Kratkij Kursz = Rövid Tanfolyam, A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története c. kiadvány közkeletű elnevezése volt. Magyarországon az ötvenes években ez volt a pártoktatás, illetve az egyetemi marxista-leninista képzés „bibliája." Az 1951. évi 6. kiadásban azt is jelezték, hogy a munka ezzel elérte a 660 000-res megjelentetett példányszámot. E „forgatókönyv" segít megfejteni, hogy — történetünket közelebbről érintően — hogyan transzformálódott Sztálin egyik második világháború utáni újabb rögtönzése nyomán a trockizmus titoizmussá. A fejezetcímek egyikében olvasható, „a trockista kétkulacsosok elfajulása gyilkosok és kémek fehérgárdista bandájává" formulában csak a polgárháborús fehérgárdistát cserélték, „aktualizálták" hidegháborús titoistára, s készen állt a J. B. Tito ellen fél évtizeden át egyvégtében hangoztatott kiátkozó szlogen: „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában." In: A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatai. Szikra, Budapest, 1951. 44-51. 84 A bekezdésben idézett minősítő formulák a Népszabadság, 1956. november 18., 19., 20., 23., 25. napjának számaiból valók. 85 Visszaköszön ebben mind az, hogy „káros módszereik rendkívül súlyos hibákhoz és bűnökhöz vezettek párt- és állami életünkben", mind pedig „a szovjet példa gépies másolásának" felrovása, miközben a Nagy Imre és Losonczy Géza nevéhez kötött pártellenzék „tevékenysége pozitívnak tekinthető mindaddig, amíg harcuk a Rákosi-Gerő-klikk politikája ellen irányult." AZ MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának határozata a forradalom okairól, a kialakult helyzetről és a párt feladatairól. (1956. december 5.) In: Magyar történeti szöveggyűjtemény, 1914-1999. Szerk: Romsics Ignác. II. kötet. Osiris Kiadó, Budapest. 2000. 155-156.
