Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1105 újabban feltárt források sem támogatják. Lehet az 1793-1794. évi Magyarországra a mozgalom és a forradalmi szituáció kifejezést használni, de akkor világossá kell tenni, hogy ezek önkényes, az általános szóhasználattól eltérő értelmű kifejezések. Magyarországon ugyanis az adott időben (minden elégedetlenség ellenére), Martinovics fellépéséig éppen az ellenzéki erők szétesése, a kormányellenes erők egységességének a hiánya volt a jellemző. Ami a forradalmi helyzetet illeti: a Benda által használt szinte lángokban álló ország kifejezés erős túlzás. Aligha tagadható ugyanis, hogy Magyarországon a helyzet 1793-1794-ben összehasonlíthatatlanul kevéssé volt forradalmi, mint 1790 nyarán. Nem tartható Hajnóczy központi figurává emelése és Martinovics mellékalakként való kezelése sem. Hajnóczy vezető szerepét nem lehet a forrásokból levezetni - sem a mozgalmat, sem a titkos társaságokat illetően. Hajnóczy mindig engedelmesen, sőt vakon alávetette magát Martinovicsnak, ellentmondás nélkül átvette tőle a sok mindenben saját meggyőződésével ellentétes programját - olvassuk itt Szilágyitól még élesebben fogalmazva, mint a jakobinusokról írt monográfiában. Az iratkiadás egyébként mennyiségileg is azt mutatja, hogy Martinovics a vezető. (Az iratkiadásban Martinovics művei dominálnak.) A forrásoknak ellentmondó tézis eredetére (Hajnóczy vezérszerepének a hangsúlyozására) a már említett Walter Markov tesz egy utalást - említi Szilágyi. Markov szerint az első kötetnek azért kellett öt év késéssel megjelenni, mert meg kellett várni a Rákosi-rendszer bukását és Kató István emigrálását. Katónak a Századokban megjelent cikkei láthatóan pártutasítást adtak ugyanis arra, mit várnak a hatalmon lévők a jakobinus-kutatástól. Benda a legfontosabb ponton határozottan szembeszállt a Kató-féle elvárással. Kató Martinovics idealizálását akarta, Benda a történeti igazságnak megfelelően ábrázolta. Úgy, hogy ne lehessen idealizálni. Ezért emelte Hajnóczyt a jakobinusok valódi vezérévé. (Benda tehát valójában a napi politika óhaja ellen tiltakozott.) A felvetett problémákra, bizonyos pontokon elfogadva a kifogásokat, de alapvetően egyet nem értve reagált 1965-ben Benda Kálmán A jozefinizmus és jakobinusság kérdései a Habsburg-monarchiában című tanulmányában.13 7 Ez a tanulmány a jegyzetapparátus bővítésével 1978-ban újra megjelent Emberbarát vagy hazafi? című tanulmánykötetében is.13 8 Sőt rövidített német fordításban is napvilágot látott.1 3 " Mint írja, ő nem állította, hogy a Martinovics által megindított szervezkedés előtt megszabott keretek között működő szervezet létezett volna, de azt igen, hogy a patrióta nemesek és demokratikus értelmiség egyre elégedetlenebbek voltak, és ez az elégedetlenség 1793-1794 fordulóján az ország különböző pontjain nagyjából azonos módon és tartalommal jelentkezett. A „tanulmányban ezért beszéltünk mozgalomról, a társadalomban az érdekazonosság, az azonos gondolkozás révén egymásra találtak spontán mozgalmáról. Lehetséges, hogy a tanulmány eltúlozta ennek a mozgalomnak a jelentő-137 Benda K.: A jozefinizmus i. m. 138 Benda K.\ Emberbarát i.m. 232-286. 139 Kálmán Benda: Probleme des Josephinismus und des Jakobinertums in der Habsburgischen Monarchie. Südost-Forschungen 25. (1966) 38-71. (Ugyanez később In: Reinalter, H. (szerk.): Jakobiner in Mitteleuropa i.m. 271-290.)
