Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057

1104 POÓR JÁNOS lunk nem fordulhat elő. 135 Azok számára, akik a változatlanság hívei voltak, a mozgalom nézetük igazolását hozta. Magyarországon is jó negyedszázados síri csend állt be, de a változás korábban elkezdődött. A magyar nemességben a re­formkészség a francia történések miatt már előbb elhalt. A jakobinus perrel azután hirtelen leszállt az éjszaka. Szilágyi Dénes fenti írásai mellett recenziót is szentelt Benda kiadványá­nak és ebben állításait még sarkosabban fogalmazta meg.13 6 (Jóllehet lesznek bizonyos ismétlődések, mégis érdemes összefoglalni a recenzió mondandóját.) A magyar szakirodalomban Martinovics teljesen ellentétesen megítélt kulcsfigu­ra. Mályusz Elemér szerint a pokol küldötte, Mód Aladár szerint a magyar jako­binusok feje politikai zseni és mártír. Szimonidesz Lajos, mint korábban Kos­suth Lajos, úgy tartja, hogy az összeesküvés a rendőrség műve volt. Spira György szűk rétegre korlátozódó, de forradalmi mozgalmat lát az összeesküvésben. Szilágyi szerint — amikor 1950-ben Budapesten elhatározták a források kiadását — az elhatározás mögött nem a történeti igazság kiderítésének a vá­gya volt, hanem a politika propagandaszempontból használható „ősöket" akart teremteni magának (az uralkodó pártnak), miként a Tanácsköztársaság is meg­kísérelte, hogy tekintélyét a Martinovics-kultusszal növelje. Az 1950. évi döntés azért igen értékes gyümölcsöt termett: Benda Kálmán elfogulatlan tudomá­nyossággal teljesítette kiadói munkáját. A kiadványban egyébként — jegyzi meg Szilágyi — sok a hiba, főleg a lábjegyzetekben, de azok egy egészében szak­szerű összteljesítménybe „illeszkednek", és a terjedelemhez mérve csekélyek. Azért véleménye szerint szerencsés lenne egy újabb kötet kiadása, amely az az­óta megszületett eredményeket ismertetné, és az I—III. kötet hibáit jelezné. A forráskiadás a fentiek ellenére Szilágyi teljes elismerésével találkozott. A 93 oldalas bevezetéssel szemben azonban a recenzióban is komoly ellenvetései voltak. Benda a jakobinusok mögött élénk hátország képét festi meg. De néhány tézisével szemben kifogás emelhető. Annál is inkább, mert tézisei nagy vissz­hangra találtak. A tézisek Szilágyi szerint így foglalhatók össze: 1793-1794-ben Magyarországon nagyobb ellenzéki mozgalom bontakozott ki a patrióta kisne­mességgel (mint tömegbázissal) és a demokrata értelmiséggel (mint vezető cso­porttal) fémjelezhetően. A mozgalom vezető személyisége Hajnóczy József volt. 1794 folyamán a feszültségek forradalmi helyzethez vezettek. Benda szerint 1794-ben az ország szinte lángokban állt. Martinovics 1794-ben találkozott a tőle teljesen független mozgalommal, és katalizátorként működött az egyéb­ként ideológiailag Hajnóczy vezette titkos társaságok megalapításában. Szilágyi szerint egy Martinovicstól független nagy ellenzéki mozgalom lété­nek az elfogadása minden magyar történész eredményének ellentmond, és az 135 Szilágyi szerint a Zinzendorf gróf, a „filozófiai politika" egyik utolsó képviselőjén Bécsben — aki határozottan kétségbe vonta a bécsi összeesküvés komolyságát — a Martinovics-összeeskü­vés hatására visszakozott. „A magyar jakobinusok összeesküvésében a felvilágosult grófnak is fel kellett ismernie, hogy megtörtént a lépés a puszta, szabadelvű beszédtől a forradalmi tett felé." Silagi, D.: Jakobiner i.m. 201. 136 Denis Silagi: „Schriften der ungarischen Jakobiner". Aus Anlaß einer Budapester Quellen­publikation. Südost-Forschungen 23. (1964) 334-339.

Next

/
Oldalképek
Tartalom