Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1102 POÓR JÁNOS sem ért egyet, hogy Ferenc alatt azonnal kurzusváltásra került volna sor. A kormányzat ugyan a rendőrség révén mindinkább kikényszerítette a lojalitást, de 1793 végéig előfizethető volt a Moniteur, 1794 tavaszán még szabadon politizálnak a kávéházakban és olvasókörökben, a szigorodás ellenére négy fal közt mindenki azt mondott, amit akart: Kari Zinzendorf és Friedrich Eger az államtanácsban még 1795-ben is olyasmit mondhat, amiért közembert lecsuktak volna, a magyarországi szabadkőművességet pedig csak 1795 nyarán tiltották be stb.128 Nemcsak más Lipót és nemcsak más Ferenc áll előttünk Szilágyi Dénes előadásában, hanem más Martinovics is. Az, hogy Martinovics jellemtelen alak, nem új információ. Szilágyi szerint azonban Martinovics tudósnak is gyenge. Pedig sokan ezzel próbálták mintegy „ellentételezni" jellemgyengeségét. Művei tele vannak hibákkal, inkább tehetségét és hozzáértését akarta rendre megvillantani — ami sikerült —, de tudományos problémák gondos megoldása nem feküdt a szívén, és alkalmatlan is volt megoldásukra.12 9 Szilágyi álláspontja szerint Martinovicsot nem mellőzte senki, csak értékén kezelte. Lipót eleinte bizalmatlan volt vele szemben, de publicistaként alkalmazta, királyi tanácsossá tette, kegydíjat adott neki, kinevezte udvari kémikussá, és mint szó volt róla, megbízta a magyarországi propaganda továbbvitelével is (ami azután a császár halálával kútba esett). Lipót halála után az új király nem ejtette. Gotthardi is, Pergen is protezsálta Ferencnél. Eredménnyel, bár az érintett kevesellte, amit kapott. Azután 1793 őszén valószínűleg ez lett a veszte. 1793 őszén Franz Saurau és Pergen még melegen ajánlotta őt a pesti egyetemre az elhunyt Makó Pál utódaként. Nem kapta meg az állást és körülbelül ekkortól a szolgálataira sem tartottak igényt a rendőrminisztériumban sem. Szilágyi gyanúja szerint Martinovics forszírozta a kinevezését, és azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben felhagy ügynöki tevékenységével. Szaván fogták.130 (Forradalmárrá válása ebben a megvilágításban nem hősi történet.) Szilágyi Dénes véleménye a forradalmár Martinovicsról is egészen más, mint Benda Kálmánnak (és általában a kutatásnak). Martinovics szerinte a társaságai megalakításakor is csak egy a felvilágosult abszolutizmus, a „forradalom felülről" elve iránt elkötelezett udvaronc volt, aki csak a II. Lipót-féle terveket akarta megvalósítani. (Ezt állítja egyébként a vallomásaiban is, ami — tegyük persze hozzá — nem döntő. Taktikus védekezésnek is elmegy.) Szobatudós volt. Azt, hogy milyen kevés érzéke volt a politikai valóság iránt különösen élésen kitűnik abból, hogy a latin nyelvű kátéban központi jelentőségűvé emelte a valóban forradalmi föderációs tervet, amivel meg akarta nyerni a magyar nemességet. A föderációs terv azonban valójában nemhogy nem felelt meg a nemesség ízlésének, hanem különösen alkalmas lett volna arra, hogy még a tettre kész nemeseket is elriassza. A rendek 1790-ben aligha utasítottak úgy vissza valamit, mint az illír nemzeti gyűlést és követeléseit. Mindent összevetve, Mar-128 Silagi, D.: Jakobiner i.m. 160. 129 Silagi, D.: Jakobiner i.m. 85-86. 130 Silag, D.: Jakobiner i.m. 142.
