Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1099 Szilágyi 1962-ben több megsemmisültnek vélt 1793. évi dokumentum közlése alapján egyebek mellett azt bizonyította: téves a kép, amelyet a magyar történetírás a Polizeihofstelle és Ferenc király, illetve Martinovics kapcsolatáról kialakított. Johann Pergen rendőrfőnök kifejezetten nagyra értékelte a jakobinusok majdani vezetőjének képességeit és melegen támogatta állás és címek iránti kérelmeit, amelyeket Ferenc király — aki egyébként nagy figyelmet szentelt Martinovics jelentéseinek — nem személyes ellenszenvből utasított el, hanem csak spórolásból.120 Fenti könyvében és tanulmányában jelzett további fontos megállapításait nem részletezem, lévén, hogy azok beépültek 1962-ben megjelent, Jakobiner in der Habsburger-Monarchie című monográfiájába. E monográfia bevezetésében tézisszerűen leszögezte az alábbiakat. A későbbi II. Lipót már mint toscanai nagyherceg kísérletet tett arra, hogy átformálja állama politikáját és gazdaságát, amivel mintegy megelőlegezte a 19. századi alkotmányos monarchia lényeges elemeit. Mint II. József örököse el volt szánva, hogy a toscanai úton halad tovább. II. Józsefén messze túlmutató tervein — lévén, hogy azok sikerét nem akarta eleve kockáztatni — óvatosan, többnyire titokban dolgozott. Hirtelen halálakor nagyszabású elképzelései nagyrészt a titkos előkészítés stádiumában voltak. Csak a beavatottak maroknyi csoportja tudta, milyen komoly tervezetekkel voltak elfoglalva Lipót kabinetjében, és milyen messzire jutottak már az előkészítő munkálatok. A lipóti merész tervek továbbvitele kívül esett Ferenc császár és király látókörén. Ám a franciaországi események által kikényszerített, és Ferenc személyiségétől nem idegen változás csak fokozatosan következett be. A felvilágosult abszolutizmustól való elfordulás, és annak a rendszernek a kiépítése, amely később Ferenc és Metternich kancellár nevével kapcsolódott össze, csak 1794/95-re esik. Ebben az időben jakobinus összeesküvések nyomára bukkantak a monarchiában: Bécsben egy igazán még nem kiformálódott csoportra, amelyhez azonban tartoztak már forradalmi cselekvésre elszánt emberek, Szent István birodalmában klubistákra, akik ugyan még nem léptek a tettek mezejére, de szervezeti formát öltöttek. A magyar szervezet egy ember, Martinovics Ignác műve volt. A magyar történettudomány eredményei értékesek és megkerülhetetlenek, de a labirintusszerű anyag a magyar megfejtési kísérleteknek ellenáll. A fáradozások azért nem vezetnek sikerre, mert a problémát a magyar kutatás magyar(országi) belügyként kezeli. Ausztriát külföldnek tekinti, jóllehet 1790 körül a magyarok számára is Bécs volt a központ és maga Szent István birodalma a magyarok számára is csak „tartomány" volt. További nehézség a magyar kutatás számára, hogy újabban prekoncepciók alapján kell közelítenie az anyaghoz. (Szilágyi itt szó szerint nem írta le, alább és másutt többször jelezte, hogy a napi politika nyomására gondolt.) 120 Denis Silagi: Aktenstücke zur Geschichte des Ignaz von Martinovics. In: Reinalter, H. (szerk.): Jakobiner in Mitteleuropa i.m. 407. (Az írás eredetileg a Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivsban jelent meg 1962-ben. Az 1977. évi újraközléshez Szilágyi Dénes megjegyzéseket fűzött, amelyekre alább visszatérek.)
