Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1095 szággyűlésen kiegyezett egymással. A csalódott demokratikus értelmiség újra az uralkodó felé fordult - annak ellenére, hogy már az országgyűlés alatt érzékelhető volt, hogy az uralkodó csak látszólag szakított előde abszolutisztikus módszereivel. Benda szerint erre a patrióta nemesség figyelt fel először, amely szerinte 1791/92-ben már mozgásban volt. Ferenc abszolutista, reakciós rendszere — amely kíméletlenebb, mint az apjáé — egymáshoz közelítette a jozefinista értelmiséget és a nemesi ellenzéket. 1794-re a megyék nagy része forrongott, az ország szinte lángokban állt. A patrióta nemességet a háttérből a demokratikus értelmiség irányította. A maroknyi radikális demokrata céljai Martinovicstól függetlenek. A jakobinusok szellemi vezetője Benda szerint — nem véletlenül hozza szóba folyamatosan a nevét és tevékenységét — Hajnóczy József volt, Martinovics, az összeesküvés vezetője Benda interpretációjában másodhegedűs. Benda Kálmán három hatalmas forráskötettel támasztotta alá mondandóját, amelyek azóta megkerülhetetlenek a jakobinus mozgalom kutatásában. A kötetek kiegészíthetők új forrásokkal, a jakobinusokról szóló szakirodalom gazdagítható kiváló helytörténeti, tudománytörténeti alapkutatásokkal és forrásokat újraértelmező esszékkel (miként gazdagodott is), de az általa kiadott iratok éppúgy megkerülhetetlenek, mint Mályusz és Domanovszky kiadványai (Sándor Lipót és József nádor iratai). Benda maga jelezte, melyek azok a források, amelyeket ő részben kényszerűségből nem, vagy csak részlegesen ismert, és nem vonhatott be kiadványába — vitába lehet szállni 1957. évi előszavának tételeivel (miként ezt utóbb megtörtént, ahogyan látni fogjuk) —, de a jakobinus-kutatásokat Magyarországon senki nem helyezte olyan új alapokra, mint ő. (Benda Kálmán egyébként sokat tett a jakobinus-kutatások népszerűsítéséért is. A három iratkötet nem a nagyközönség számára készült, de az 1957. évi I. kötet bevezetése még ugyanebben az évben önálló kötetben is megjelent,10 3 és napvilágot látott egy rövidebb, előszóval ellátott magyar nyelvű forráspublikáció is.10 4 Az első kötet bevezetésének rövidített változata 1958-ban megjelent németül,10 5 1959-ben pedig franciául is.10 6 ) Az iratkiadást és Benda jakobinus mozgalom koncepcióját Magyarországon elismerés és alapvető egyetértés fogadta. A művet Vörös Károly ismertette. Véleménye szerint Benda nagy érdeme, hogy feltárta a mozgalom valóságos méreteit és súlyát. Egyrészt nem elszigetelt elégedetlenkedők kis csoportjáról van szó, másrészt a magyar jakobinus mozgalom szervesen nőtt ki a 18. század végének magyar társadalmi és politikai viszonyaiból. A mozgalom eszmei színvonalát Vörös Károly szerint nyilván nem lehet a legkimagaslóbb vezetőinek 103 Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Bp. Akadémiai Kiadó, 1957. 104 A magyar jakobinusok. Iratok, levelek, naplók. Szerk. Benda Kálmán. Bp. Bibliotheca Kiadó, 1957. 105 Kálmán Benda: Die ungarischen Jakobiner. Maximilien Robespierre 1758-1794. Hrsg. Walter Markov, Berlin, 1958. 441. skk. A Markov szerkesztette kötet új kiadásban megjelent 1961-ben. Ugyanez a Benda-tanulmány azután megjelent 1977-ben is: Kálmán Benda: Die ungarischen Jakobiner. In: Jakobiner in Mitteleuropa. Hrsg. Helmut Reinalter, Innsbruck, Inn-Verlag, 1977. 381^104. 106 Kálmán Benda: Les Jacobins hongrois. Annales Historiques de la Révolution Française 31. (1959) 38. skk.
