Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1084 POÓR JÁNOS helyet foglalhatna el a nemzet nagyjai között, de arra sem látott kényszerítő okot, hogy az utókor megvetésének kellene kitenni.7 7 Fejtő Ferenc Martinovics Ignác című írása7 8 1936-ból jó példa arra, hogy szerecsenmosdatást egészen más indíttatásból és magas színvonalon is lehet végezni. Csudayt Habsburg-ellenessége tette Martinovics kritikátlan hívévé, Fejtő látását a forradalmár Martinovics képe homályosította el kissé. Hóman szerint — láttuk — a 19. század forradalmi történetszemlélete szabadsághőssé avatta Martinovicsot, Fejtő szerint viszont az újabb történetírás Fraknói — tényeket megtévesztően csoportosító — álláspontját tette kritikátlanul magáévá, amely szerint Martinovics moral insanity, Mályusz pedig már egyenesen Belzebubot kreált belőle. Fejtő megvédte az újabb történetírás kétes jelleműként ábrázolt figuráját, ahol meg nem sikerült, relativizálta bűneit. Ez utóbbira jó példa az, hogy leszögezte: kétes lenne a titkosrendőri szolgálat erkölcsi létjogát védelmezni. Martinovics bűnös volt. De, folytatta, bűnös volt II. Lipót is, aki rávette. A bűn elismerése azonban nem zárja ki az enyhítő körülmények megfontolását, amelyek olyan nyomósak lehetnek, hogy a vádlott teljes felmentéséhez vezethetnek az utókor ítélőszéke előtt. Martinovics és társai nem voltak a szó közönséges, és mai értelmében vett rendőrkémek. Persze felvették a jutalékot, de amit tettek, meggyőződésből tették. Fejtő szerint az 1790. évi mozgalom a nemesség ellenforradalma volt, amely összetévesztette magát a forradalommal. Ám a forradalom nem fegyvercsörtetésből áll, hanem az elavult intézmények lebontásából stb. Ilyen szemmel nézve, az uralkodóház volt a forradalmár: a Habsburgok, az államtanács, a bürokrácia s az a néhány tucatnyi magyar és osztrák értelmiségi, aki melléjük szegődött. Ezek közé tatoztak Martinovics és a magyar jakobinusok is. Semmilyen adat nincs arra, írta, hogy Martinovics agent provocateur lett volna. Amíg lehetett, forradalmi programját az uralkodóház segítségével akarta megvalósítani. Amikor a szövetkezés lehetősége megsemmisült, nem maradt más hátra, mint az uralkodóház által cserbenhagyott programot önerőből megvalósítani. O és társai a lojális forradalmat kényszerűségből cserélték fel az illojális, királyellenes, demokrata forradalommal - olvassuk. Martinovics kettős tervét — amelyet Mályusz félelmetesnek tartott és elítélt — ő is félelmetesnek tartotta, de ünnepelte. Szerinte az a machiavellista politika stratégiai remekműve volt, amely „forradalomművészeti szempontból" külön tanulmányt érdemelne. Fejtő a börtönbeli gyávaságra is talált mentséget. A vizsgálat során — írta — Martinovics nem úgy viselkedett, ahogy az ideális forradalmár kódexe előírja. Arra nincs adat, hogy fizikailag bántalmazták volna. Mentsége a borzasztó halálfélelem, amely megülte. A fenséggel elbukó szabadsághős szerepét csak gyönge idegrendszere miatt nem tudta eljátszani. Az újabb magyar történetírás — Fejtő szerint — teljesen alaptalanul feketítette be személyét és szerepét. A dinasztia szolgálatában állt, de ezzel nem ártani, hanem használni akart, és nem rajta múlt, hogy nem használt a magyar társada-77 Méhely Lajos: Martinovics. A Cél 22. (1932. december) 323-335. 78 Fejtő Ferenc: Martinovics Ignác. Szép Szó. II. Szerk. Ignotus Pál - József Attila. Bp. Cserépfalvi, 1936. 118-136.
