Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1072 POÓR JÁNOS A jakobinusokat Marczali olyan embereknek tartotta, akiknek a műveltsége, ambíciója nagyobb/magasabb, mint a polc, amelyre a sors helyezte őket. Egy Martinovicsnak, Hajnóczynak, Laczkovicsnak nem volt helye a rendi hierarchiában. Martinovicsot egyébként művelt, tudós embernek, de nagyravágyónak tartotta, akinél megfért egymással a szabadelvűség és a király szolgálata, de mélyebben nem elemezte jellemét. Sigrayra a nagyravágyó és a felületes műveltségűjelzőket használta. Laczkovics vitéz, önérzetes katona, Hajnóczy a szabadelvű eszmék hű, képzett bajnoka, Szentmarjay gyönyörű, szép, nagy tehetségű, lelkes fiatalember, akiben a francia eszmék kultusza vallássá emelkedett. Sem a társaságokat, sem a kátékat nem tartotta veszélyesnek, sem a királyságra, sem a közrendre nézve. Úgy vélte, hogy Magyarországon kétféle forradalom lehetséges. Közjogi, ha a nemesség kiáll a nemzetiség és az alkotmány mellett, illetve társadalmi, ha a paraszt fegyvert fog a földesurak ellen. Semmi nyoma annak, hogy Martinovicsok fel akarták volna lázítani a szegény embert. Tehát valójában nem is voltak jakobinusok. Az összeesküvésből csak a titkosrendőrség kreált nagy ügyet. A befolyásolt bíróság előtt igazságtalan ítéletek születtek olyan emberek fölött, akik nem követtek el semmit. Az egész mozgalom ártalmatlan volt, a parasztok nem is tudtak róla, a városiaknak csak látványosság volt a kivégzés. A rémhíreket a rendőrség koholta, hogy a szerencsétlen jakobinusokat elszigetelje, és elrettentse az előkelő és birtokos osztályokat. Valójában nem is a jakobinizmus volt a hatalom ellensége, hanem a szabadelvűség. Franz Colloredo és Thugut néhány lenézett literátor kivégzése által minden ellenzéktől meg akart szabadulni. A mozgalom veszélyeinek eltúlzásával győzték meg Ferencet arról, hogy a szabad eszmék őt, családját és a monarchiát közvetlenül fenyegetik. Ezzel vetették meg a reakció alapjait. A lényegi különbség Marczali és Fraknói jakobinizmus-értelmezésében az, hogy a mozgalom Marczali szerint nem indokolja a véres megtorlást és a kormányzati stílusváltást. Veszélytelen szervezkedés volt, amelyet a kormányzat csak ürügyül használt fel ereje fitogtatására, és mindenfajta ellenzéki mozgalom megfélemlítésére.38 Hasonlóan gondolkodott, de a dinasztiával szemben sokkal élesebben fogalmazott Acsády Ignác a Magyar Birodalomról szóló munkája vonatkozó fejezetében.3 9 I. Ferencről igen rossz véleménye volt. Mintha nem is II., hanem I. Lipót gyermeke lett volna. Szemben állt a felvilágosodással, visszahozta a kormányzásba a jezsuita elveket. József császártól eltanulta a rendek politikai befolyása iránti gyűlöletet, ami a forradalom hatása alatt a legszélső elkeseredettséggé fajult minden haladás, alkotmányosság és önkormányzat iránt. Merő önkény és önzés vezette politikáját. Szemében forradalmár, lázadó volt mindenki, aki a régi intézményeken változtatni akart. Izdenczy befolyására elfeledte az 1792. évi országgyűlésen tett ígéretét, és minden törvényes alakiság mellőzésé-38 Lényegében ugyanezt fejtette ki korábban Fraknói Martinovics-könyvének részletes német nyelvű ismertetésében. Heinrich Marczali: Die Verschwörung des Martinovics. Ungarische Revue (1881) 11-29. 39 Acsády Ignác: A Magyar Birodalom története. I—II. Bp. Athenaeum, é.n. [1903, 1904] II. 591-612.
