Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1061 jóvá. Ezek után nézzünk bele a jakobinusok mozgalmának értelmezéseibe, megítéléseibe!5 A kortársak és a közvetlen utókor A jakobinusokkal szimpatizáló kortársak, történészek és pamfletírók által okkal és gyakran hivatkozott írás Berzeviczy Gergely röpirata a felségsértési perről, amely 1800-ban névtelenül jelent meg, és amelyet az iratokban Benda Kálmán közölt.® A megírás évét Benda 1795-re, H. Balázs Éva, Berzeviczy monográfusa későbbre datálta.7 Berzeviczy műve vád- és vitairat a kormányzati terror, az eljárás törvénytelenségei miatt, egyidejűleg tiltakozásra sarkalló felhívás a megyei és az országos politikai vezetőkhöz. A szerző a vizsgálattal és a perrel kapcsolatban szinte minden olyan problémát felvetett, amely a későbbi szakirodalomban pro vagy kontra előkerült.8 Berzeviczy legfontosabb állítása, amelyből minden további következik az, hogy a kivégzettek nem követtek el felségsértést, az ugyanis csak tett révén valósulhat meg. A Hétszemélyes Tábla 1795. április 29-i ítélete szerint ezzel szemben nem szükséges tett a bűn elkövetéséhez: Martinovics lázító írásai — áll az ítéletben — önmagukban tartalmazzák (kimerítik) a felségsértés bűnét. Berzeviczy szerint egy írás legfeljebb bizonyíthatja a felségsértést, vagy utalhat annak tervére (például a király és családja elleni támadásra vagy árulásra), de a felségsértés tényállását akkor sem az írás, hanem csak az elkövetett tett valósítja meg. Az a kifejezés, hogy az írások már önmagukban véve kimerítik a felségsértés bűnét, aligha bocsátható meg egy olyan hatóságnak (a legfelső bíróságnak, a Hétszemélyes Táblának), amely bizonyos értelemben a törvényhozó hatalom kiegészítőjének tekintendő - írta. Amennyiben nem volt szó felségsértésről — és Berzeviczy szerint nem volt —, akkor az eljárás az első naptól, az 5 A bevezető sorokban jelzetteket részben ismétlem, és jelzek bizonyos önkényességet. A jakobinus mozgalom magyar/magyarországi értelmezéseivel foglalkozom, magyarnak minősítve néhány külföldön alkotó magyar történészt. Továbbá a mozgalom és főként Martinovics történelmi/politikai szerepének megítélésére szűkítem vizsgálódásaimat, jellemzően nem vonom be a vezetők és érintettek nem politikához/politikai gondolkodáshoz kötődő munkásságát (illetve annak utókor általi taglalását), mert az szétfeszítené a tanulmány kereteit. Az alábbiakban tehát nem a jakobinus mozgalmat és résztvevőinek életét/tevékenységét illető kommentált bibliográfia olvasható. A mozgalom régebbi szakirodalmában való tájékozódáshoz 1. Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. I. XCI-CIII. Uő: A jozefinizmus és jakobinusság kérdései a Habsburg-monarchiában. Történelmi Szemle 8. (1965: 4. sz.) 414^121. (Ez a tanulmány — a jegyzetapparátus frissítésével —• 1978-ban újra megjelent tanulmánykötetében. Uő: Emberbarát vagy hazafi? Bp. Gondolat, 1978. 232-286.); Magyarország története 1790-1848. Szerk. Mérei Gyula - Vörös Károly. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980. II. 1337-1341. 6 Berzeviczy Gergely: Der Majestátsprocess in Ungarn 1795. In: Benda K. : A magyar jakobinusok i.m. III. (1952) 326-353. 7 H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus, 1763-1795. Bp. Akadémiai Kiadó, 1967. 215. 8 Egy 19. századi fordítás alapján magyarul közölte Szimonidesz Lajos. Az első magyar reformkorszak drámai vége. Közli Szimonidesz Lajos. Gondolat 2. (1936: 4-5. sz.) 297-312. A magyar fordítás nem teljes. A szövegváltozatokra 1. Szimonidesz Lajos: Ki írta a „Felségsértési per Magyarországon" c. ismertetést a Martinovics-féle összeesküvésről? Gondolat 2. (1936: 6-7. sz.) 403^105. és Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. III. 11-13., 326.
