Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagyváthy János emlékkönyv. (Ism.: Kurucz György) IV/1046
1046 TÖRTÉNETI IRODALOM Eszét az 1706-1707. évi telelést követően katonáival Erdélybe vezényelték, ahol részt vett az ottani hadszíntér főbb eseményeiben: a Habsburg-hadsereg bejutásának megakadályozására irányuló, végül sikertelen kísérletekben, a császáriak központjául szolgáló Szeben szemmel tartásában, illetve a Kolozsvárt elfoglaló Johann Karl Tige ezredes csapataival vívott kocsárdi ütközetben. 1708 elején a Felvidékre került, ahol is Nyitra alatt, egy tábori összetűzés során májusban életét vesztette. Ezrede ezután rövid ideig még önálló alakulatként működött. Az ezzel kapcsolatos forrásanyagot egyrészt annak a levelezésnek a fennmaradt darabjai alkotják, amelyet Esze, illetve felettes generálisai (Pekri Lőrinc, Károlyi Sándor, Bercsényi Miklós), valamint egyéb kuruc tisztek folytattak egymással és a fejedelmi kormányzattal. Ezekben elsősorban a hadellátás ügyeiről, a katonai vezetők közötti ellentétekről (amelyek Esze esetében különösen Pekrivel voltak élesek), olykor a hadmozdulatokról, illetve a téli időszakban folytatott hadkiegészítési munkáról olvashatunk. Esze levelezésében visszatérő téma a földesurak törekvése katonának állt jobbágyaik visszaszerzésére, ami a brigadérost az irodalomból is ismert keserű kifakadásokra indította. Ismét találunk a kiadott anyagban néhány kérelmet, amelyeket Esze Tamás alá rendelt katonák, illetve hozzátartozóik nyújtottak be II. Rákóczi Ferenchez. Végül, bár az első kötetben közölt 1706. évi konskripcióhoz hasonlítható összeírás-jellegű forrásból nem maradt több, az Esze-ezred állományának áttekintését a most közölt négy létszámkimutatás is lehetővé teszi -ezek az ezred törzskarát és tisztjeit általában ugyancsak név szerint veszik számba. A főhőssel szorosabb kapcsolatban álló iratanyag az életének ekkori nagy fordulópontjaihoz kapcsolódik: megtaláljuk a kötetben Esze 1707. áprilisi brigadérosi kinevezését, melyből a fejedelmi kancellária protokollumába bevezetett fogalmazvány maradt fenn, 1708. évi nemeslevelét, a halálának körülményeire vonatkozó úgyszólván egyetlen érdemi forrást, Stössel Kristóf Károlyi Sándorhoz írott jelentését; néhány irat pedig 1707 végén történt letartóztatásához kapcsolódik. Eszét ekkor Pekri Lőrinc tette felelőssé egy elmulasztott támadási lehetőség miatt, a Rabutin erdélyi bevonulásának megakadályozására tett hadmozdulatokkal összefüggésben. A kiadvány a brigadéros kérésére, mentségének alátámasztása végett elrendelt tanúkihallgatás jegyzőkönyvét, valamint Eszének a fejedelemhez e tárgyban írott két levelét tartalmazza. Tarpa ebben az időben, Esze Tamás érdemeire is tekintettel nyert el három oklevelet a fejedelemtől. Az 1708. évi hajdúvárosi privilégiumot mint földesúr bocsátotta ki Rákóczi. Az irat a maga nemében a legérdekesebbek közé tartozik: egészen egyedi rendelkezése, hogy a település főhadnagyságát örökletesen az Esze családra ruházza, de a többi pont között is találunk különös figyelemre méltót, mint például azt, amely meghatározott életkorban és meghatározott módon teszi kötelezővé a lakosok fiúgyermekeinek katonai kiképzését. A további két kegynyilvánítás egyike címer-, másika pedig pallosjogadomány. A település történetére még ebből az igen szűk időmetszetből is került elő több egyéb irat, de ezek nem alkotnak összefüggő csoportot (egy-egy helybéli folyamodványa, a magisztrátus levele, a fejedelem parancsa a városhoz stb.). Az első kötetből már ismert szerkesztői eljárások a folytatást is jellemzik. Külön ki kell emelnünk — mindkét kötet vonatkozásában — a forráskiadónak azokat az erőfeszítéseit, amelyeket az összegyűjtött források irattani vizsgálatára, illetve „fennmaradás-történetük" feltárására tett, és amely erőfeszítések a sikeresen fellelt darabok egyenkénti gondos megbecsüléséről és az irántuk mutatott érdeklődésről árulkodnak. A szakirodalmi utalások a közölt anyag esetleges korábbi kiadásainál jóval szélesebb körre terjednek ki, így a forrásszövegekből vett idézetekre, az iratok említéseire is. Itt, a második kötetben kapjuk meg az egész munkára vonatkozó személy- és helynévmutatót, valamint a szövegértelmezést segítő különböző mellékleteket. Glück László NAGYVÁTHY JÁNOS EMLÉKKÖNYV Szerk. Lukács Gábor - Kocsondi József (Georgikon Kiskönyvtár 23.) Georgikon Alapítvány-Keszthelyi Önkormányzat-Pannon Egyetem, Keszthely 2007. 206 o. Pénzügyi és egyéb technikai okok miatt ténylegesen 2010 elején jelent meg a Georgikon Kiskönyvtár sorozat részeként az a tanulmánykötet, amely a Nagyváthy János születésének 250. évfordulója alkalmából rendezett konferencia tanulmányait tartalmazza. A 18. század magyarországi agrárirodalmának elismert kutatója mellett irodalomtörténészt, múzeumi szakembert, kö-
