Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen. Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. (Ism.: Radó Bálint) IV/1036
1036 TÖRTÉNETI IRODALOM Az impozáns borító mögött áttekinthető szerkesztésű szöveg bújik meg, amelyben a keresést a kötet végén található névmutató könnyíti meg. Ez rögtön világossá teszi a futó tekintetnek is, hogy a tartalom mögött, amelybe ezután fog betekintést nyerni, komoly tudás áll. Nem könnyelmű lantpengetés tehát, mert nyilván felcsigáz, bár nem taglóz le, de leköt - és talán itt ez lenne a lényeg. Más szemüveggel: jó (könyv), de hiányzik előle az igazán. Horváth Adrienn CALVIN UND REFORMIERTENTUM IN UNGARN UND SIEBENBÜRGEN Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918 (Reformationsgeschichtliche Studien und Texte, Band 155.) Hrsg. Márta Fata - Anton Schindling Aschendorff Verlag, Münster 2010. 603 o. KÁLVIN ÉS A REFORMÁTUSSÁG MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN Helvét hitvallás, etnikum és politika a 16. századtól 1918-ig 2010-ben Münsterben látott napvilágot a tübingeni Eberhard Karls Egyetem két oktatójának, Anton Schindlingnek és a Magyarországról származó Fata Máriának a szerkesztésében az a kötet, amely a 2009. évi nagy Kálvin-évfordulót megelőző esztendőben, 2008. november 27. és 29. között ugyancsak Tübingenben és szintúgy a két kutató elsődleges szervezőmunkájának eredményeképp megtartott nemzetközi egyháztörténeti konferencia anyagát tartalmazza. A szép kiállítású, fedőlapján Urasztali kancsót ábrázoló, képekkel, térképekkel, hely- és névmutatóval ellátott kötet nem titkolt célja azonos a szervezett konferenciáéval: megismertetni a német és általában nyugati egyháztörténészeket az általuk sokszor méltatlanul elfeledett magyar kálvinizmussal. Méltatlanul, hiszen maga a nagy genfi reformátor — ha eszméi nem is közvetlenül érkeztek a Magyar Korona országaiba — kimutathatóan jól tájékozódott a magyar reformátusság korabeli helyzetéről. Emellett a maga sajátos, a zsinatpresbiteri elvet egyedülálló módon az episzkopális rendszerrel ötvöző eccleisologia-jávai a Magyar Református Egyház (legújabb nevének kezdőnapjáról, az ahhoz kötődő debreceni ünnepségsorozatról, alkotmányozó zsinati, Úrvacsorás ünnepi istentiszteletről is találunk képeket a kötetben) bátran csatlakozhat a svájci, francia, holland, a Rajna-vidéki, angol, skót, észak-amerikai stb. kálvini reformáció testvéregyházaihoz. Ezt természetesen a magyar olvasónak felesleges hangsúlyoznunk — kivéve, ha Bologna-rendszerű képzésben vesz részt —, ám a „nyugatiaknak", mint oly sok minden egyebet, annál inkább. A konferencia és a konferenciakötet tehát nem a magyar olvasókat tekintette elsőszámú célközönségének. A berlini Humboldt Egyetem professzora, Heinz Schilling, aki egyben az Archiv für Reformationsgeschicte szerkesztője és a reformáció kutatására szakosodott nemzetközi egyesület elnöke, nyitóelőadásában érdekfeszítő párhuzamot vont az akkor még tervezett Kálvin-évforduló és a 2017-re elővételezett Luther-ünnepségek hangulata között. Az utóbbiakat minden bizonnyal nagy politikai, nemzeti érdeklődés is követi majd, ez már az ünnepi előkészületekből is kiviláglik. Kálvin János „nemzetközivé" vált, amíg Luther Márton — akár a kálvinista Knox Skóciában — a felekezetileg megoszlott németek és a szinte teljesen az ágostai hitvallást követő skandinávok egyik nemzeti hőse lett. Ugyanebben a szellemben folytatja Schilling annak a kérdésnek tárgyalását, hogy mit jelentett a kálvinizmus számára a helvét irányzat üldözése, lett légyen szó a hugenottákról, a lengyel-litván államról, a Magyar Királyságról vagy éppen Angliáról. Figyelmet érdemel előadásának azon zárómegjegyzése is, hogy a kálvinizmus a maga üldöztetettségével és kiválasztottság-tudatával sokkalta több szállal kapcsolódott az Ószövetség népéhez, mint a lutheranizmus. Jan-Andrea Bernhard már kifejezetten a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben tapasztalható „Kálvin-hatásra" összpontosított, mégpedig 1551-et megelőzően. Határozottan vitatkozik azzal a nézettel, miszerint 1550 előtt csak az ágostai hitvallás volt meghatározó a Szent
