Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Frédéric Barbier: A modern Európa születése - Gutenberg Európája (Ism.: Bartucz Mariann) IV/1030

1032 TÖRTÉNETI IRODALOM helyen részt vett a könyvnyomtatás terjesztésében. Itáliában annak elsői hívei között több, a pápai udvarral és közigazgatással szoros kapcsolatot ápoló humanista főpapot találunk, illetve az első strassburgi és bambergi nyomdák létrehozásának elősegítőinél is találkozhatunk klerikusokkal. A misztikusok, akik az egyház megújításán fáradoztak, szintén jó lehetőséget láttak abban, hogy az írott szöveg elterjedését saját nézeteik terjesztésére használják, fontos azonban itt idéznünk a szerző egy mondatát. „ A lollardok és a husziták végső soron azért vallanak kudarcot az egy évszázaddal később színre lépő lutheránusokkal ellentétben, mert előbbiek még nem rendelkeztek üzenetük terjesztésének hatékony eszközével, a könyvnyomtatással. "(81.) E mondatból jól érzékelhető, hogy Frédéric Barbier mekkora jelentőséget tulajdonít az új médium megjelenésének, hiszen pont a nyomtatás nyújtotta lehetőség miatt terjedt el pillanatok alatt Luther 95 pontja nemcsak Németország, hanem más európai országokban is, ráadásul nem latin, hanem nemzeti nyelven, mindez pedig az egyház széthúzásához vezetett. A szerző ezen vélekedését Luther szavaival támasztja alá. „Képtelen vagyok felfogni, hogyan terjedtek ilyen gyorsan és ilyen széles körben téziseim, más írásaim és professzortársaim munkái. Én kizárólag az egyetemi körök figyelmére tartottam számot. "(247.) A szerző szerint a reformátorok voltak azok, akik a könyvnyomtatásban a „propaganda" intézményét és az abban rejlő lehetőségeket felismerték, és a nép nyelvére fordítva az Evangéliumot és vélekedéseiket, hamar elérték az olvasni tudó népesség jelentős százalékát. Luther mérte föl szerinte elsőként azt, hogy az új médium feltalálása az embereknek a tudáshoz, ismeretekhez való viszonyát is felforgatja, hiszen az a nézet, hogy a szöveg egy olyan felsőbbrendű üzenet, amelyet szerzője csak lejegyzett, a graphoszférába való belépéssel elhalványult, ugyanúgy, mint Isten szerepe. A nyomtatott szövegeken keresztül megismerhetővé vált az addig csak egyházi „szűrőn" át látott világ, hiszen az információ gyors terjedésével a nyomtatott könyv egyenlővé vált az egyetemes tudással. A nyomtatógép feltalálása — amelyet a szerző a második nagy fejezetben taglal — valóban sok újdonságot hozott, ám Barbier fontosnak tarja kihangsúlyozni, hogy Gutenberg kora az innováció kora, és Közép-Európában egyszerre többen dolgoztak a szövegsokszorosítás technikai kérdésén. A 15. század első felében az áttörés pont emiatt már közel volt; Prokop Waldvogel de Braganciis prágai, fémiparos családból származó férfi például a 15. század első felében már képes volt rövid szövegek kinyomtatására, méghozzá előzetesen befestékezett bélyegzők lenyomatainak egymás mellé helyezésével. Természetesen ez a technikai eljárás még messze volt a Gutenberg-féle, szétszedhető betűkkel történő nyomtatástól, de Barbier jól rávilágít arra, hogy a sokszorosítási eljárás problémáján többen, egyszerre, többféle megoldással dolgoztak. A szerző szerint Gutenberg feltehetőleg egy korábbi „ügylete", a tükörgyártás során jöhetett rá olyan technikai részletekre — pl. öntési, nyomtatási eljárásokra — amelyeket aztán később, a szöveg sokszorosításánál alkalmazott. A feltaláló magát a műhelyt, ahol a könyvnyomtatással kísérletezhetett, valószínűleg 1449-ben hozta létre, és tevékenységét folyamatos kölcsönökből fedezte - így került kapcsolatba a később nyomtatásban szintén jelentős szerepet játszó Fust családdal. Gutenberg első nagyszabású munkája a valószínűleg 1455-ben, Mainzban elkészített 42 soros Biblia volt, amelynek nyomtatási költségihez nagymértékben hozzájárult a Füstöktől kapott kölcsön. Azonban a sikeres vállalkozás után a kapcsolat megromlott a két fél között — Fust be is perelte Gutenberget azzal a váddal, hogy a tőle kapott kölcsönt saját zsebébe tette és nem a vállalkozás fejlesztésére fordította —, és külön-külön folytatták tevékenységüket. Gutenberg további jelentősebb munkái közé sorolja Barbier a Bambergben kinyomtatott 36 soros Bibliát, a Mainzban kiadott Catholicont és a Mainzi Zsoltároskönyvet (amely az első megjelenési dátummal ellátott könyv) - az utóbbi kettő kinyomtatása során a feltaláló új eljárások kifejlesztésével is kísérletezett. Barbier felhívja a figyelmet arra, hogy míg az eljárás egészének koncepciója Gutenberg nevéhez köthető, addig a fémmegmunkálás különböző technikáit valószínűleg Johann Fust és Peter Schoeffer fejlesztette ki. A szerző a könyvnyomtatás innovációjának taglalásakor, a harmadik nagy fejezetben belemélyed a könyvesek világának összetett rendszerébe is. A nyomtatás megjelenésekor még nem élt a kiadókra vonatkozó szigorú cenzúra, a szövegek levelezőpartnerek, üzlettársak, tudósok és nyomdászok között keringtek, a lapokat kötés és fűzés nélkül értékesítették, a könyveken nem volt feltüntetve a mű szerzője, a befektetők csak finanszírozták a feltalálói kísérleteket, közvetlenül még nem vettek részt a termelés folyamatában. Csupán az 1480-as évektől, a nyomdák között kiéleződő verseny során kezdtek el megkülönböztető nyomdajeleket, illetve díszített címlapokat használni (Fust és Schoeffer nyomtatta ki a világ első címlapját), majd nemsokára feltüntetik a szerző nevét is, ami jelentős mértékben hozzájárulhatott egy adott mű eladási példányszámának növeléséhez (pl. Erasmus írásai). A 15. század végén már mintegy 75 európai városban volt nyomdaműhely, ki-