Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1007 Máramarosban a huszti uradalmat a meggyilkolt fejedelem unokanővére, Dengeleghy Mihályné enyingi Török Kata birtokolta. Ezenkívül a megyében még egy nagyobb összefüggő jószágegyüttest találunk, amely viszont Imreffy János özvegyének, Iffjú Katának, egyúttal Báthory Gábor nagynénjének a tulajdonában volt.3 8 Kraszna megye nagy részén a többszörös házassági kötelékek miatt teljesen összeolvadva és szinte szétválaszthatatlanul két család osztozott: a Báthoryak és a losonczi Bánffyak. 1613 őszén ez elsősorban Báthory Gábor öccsét, az iíjú Báthory Andrást, valamint húgát, Báthory Annát és özvegy Bánffy Dénesnét jelentette.3 9 Közép-Szolnokban sem volt Bethlen szempontjából kedvezőbb a helyzet. A megye két nagy uradalma közül a hadadit Wesselényi István bírta, a csehit pedig az ekkor még kiskorú Gyulaffy Sámuel, akinek mostohaapja és gyámja a már említett, Bethlentől elpártolt krasznai főispán, Prépostváry Zsigmond volt. Ráadásul édesanyja révén Gyulaffy kiterjedt királyságbeli rokonsággal bírt, a Széchy, Thurzó, Forgách, Perényi családokkal állt összeköttetésben, ami Bethlen számára 1613-1614 fordulóján nem kis kockázatot jelentett. Ugyancsak bizonytalansági tényező volt Wesselényi István habozása és távolléte. Ezeken kívül a megyében még két számottevő birtoktest volt: Sarmasághy Zsigmond kövesdi uradalma, valamint özvegy Dengeleghy Mihályné enyingi Török Kata tizenkét faluja.4 0 Sarmasághy ugyan a korábban már vázolt politikai alku részeseként Bethlen érdekében indult Bécsbe és Linzbe követségbe, de a fejedelem ezzel együtt sem bízott a tekintélyes katolikus főúrban. A legkuszább birtokviszonyok a hatalmas Bocskai-örökség szétszóródása következtében Bihar megyében alakultak ki. A főispán Rhédey Ferenc mellett a két legnagyobb birtokos a már említett két özvegyasszony, Bánffy Dénesné Báthory Anna és Imreffy Jánosné Iffjú Kata voltak. A többi jószág tulajdonjogáért perek folytak, elsősorban az emigrációból visszatérő Kornis Zsigmond, a már említett Prépostváry Zsigmond és Bocskai Miklós igyekezett korábbi vagy vélt tulajdonjogát érvényesíteni. Az említett négy megye mellett a Partium további és a fejedelemség délnyugati részein is voltak olyan nagy jószágok, amelyeknek birtoklása a továbbiakban erősen befolyásolhatta a terület hovatartozását, illetve politikai irányultságát. Ezek közé tartozott Zaránd megyében a deszni uradalom, amelyet korábban a Kornisok birtokoltak, valamint Borosjenő és környéke. Lúgos és Karánsebes vidékén pedig a zsidóvári uradalom jelentett gondot, amely a Jósika árváké volt, akiknek nevében viszont mostohaapjuk és egyben gyámjuk, Sarmasághy Zsigmond kezelte a birtokokat.41 Már János Zsigmond uralkodása alatt, az északkeleti várháborúk idején megmutatkozott, hogy az egybefüggő nagy birtoktestek tulajdonosainak elpártolása a határok átrendeződését vonhatja maga után. Mindezzel Bethlen Gábor is pontosan tisztában volt, és már 1613 novemberétől jól láthatóan azon dolgo-38 MOL F 1 LR 7. k. 215-216. 39 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I-VI. Zilah 1901. II. 193-223. 40 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 348-349. 41 Uo. 355-356., 363.
