Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
Horn Ildikó A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN1 A Bethlen Gáborról szóló, gazdag és szerteágazó irodalom igen kevés útmutatással szolgál a fejedelem politikusgárdájára, ezen belül a tanácsi testületre vonatkozóan. Elsősorban az erdélyi kormányzattörténet kimagasló kutatója, Trócsányi Zsolt nyújt fogódzót, aki 1980. október elején, Bethlen Gábor születésének 400. évfordulóján, a debreceni tudományos konferencián tartott előadásában, majd referátumának e folyóirat hasábjain közölt tanulmányváltozatában foglalta össze mindazt, ami a mai napig ismert Bethlen vezető politikusairól és hivatalszervezetéről.2 Előadásának tömör megfogalmazása szerint Bethlen harminc tanácsosának többsége, tizenkilenc személy a „régi" arisztokráciához tartozott, velük szemben állt a katonai vagy hivatali érdemeik révén újonnan felemelkedők kategóriája, a maga hét tanácsosával. A fejedelmi tanácsban mégsem a rendi stabilitást képviselő „régi" arisztokrácia került erőfölénybe, hanem a katonai és kormányzati kulcspozíciókat elfoglaló homo /ioi>us-csoport. Ezt a jelenséget Trócsányi a Báthory-korszakban megjelenő tendencia továbbélésének tartotta.3 A végső konklúzióban Trócsányi Zsoltnak teljes mértékben igaza van. Sommás megállapításai azonban több, újragondolásra érdemes kérdést vetnek fel: például meg kell határozni az erdélyi arisztokrácia fogalmát, és ezen belül újra kell definiálni a Trócsányi generációja által használt „régi arisztokrácia" kifejezést.4 Mindezen túl a Bethlen-kori politikai elit megérdemel egy részletes ismertetést és elemzést is. A fejedelmi tanács átalakítása A tanács működését — személyi összetételének változásait követve — három korszakra bonthatjuk. Az első Bethlen 1613. októberi fejedelemmé válasz-1 A tanulmány az OTKA NK 81948 számú kutatási pályázat támogatásával készült. 2 Trócsányi Zsolt: Bethlen Gábor hivatalszervezete. Századok 115. (1981) 698-702. A konferencia esztendejében megjelent monográfiájában pedig a fejedelemkor teljes tanácsosi névsorát és az intézmény hatáskörét is bemutatta. Uő: Erdély központi kormányzata 1540-1690. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 6.) Bp. 1980. 22-36, 46-53. 3 Trócsányi Zs.: Bethlen Gábor hivatalszervezete i. m. 698-699. A „régi" arisztokrácia kifejezést — így idézőjellel — Trócsányi alkalmazta, és mivel az ő nézetét foglaltam össze, ebben az esetben én is ily módon használtam. 4 Mivel tanulmányom Trócsányi Zsolt eredményeit az azóta eltelt három évtized kutatásainak megfelelően egyes pontjain módosítja, más pontokban pedig kiegészíti, itt kívánom külön hangsúlyozni, hogy munkásságát elvitathatatlanul úttörő jellegűnek és nagyszabású kutatói teljesítménynek tartom. Ma már tévesnek minősíthető állításai kizárólag abból fakadtak, hogy az akkori kutatási módszerek és az akkori ismeretek — amelyeknek nagy részét éppen ő tárta fel — csak az adott következtetések levonását tették lehetővé.
