Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
970 KIRÁLY PÉTER ván az alapos kutatás és az ebből kiinduló megbízható feldolgozások hiánya magyarázza, hogy a Nádasdyak zenéjére vonatkozóan megalapozott nézetek helyett inkább téves feltevésekre bukkanunk a zenetörténeti és művelődéstörténeti munkákban. Főként a família jelentőségét és hírnevét megalapozó, fontos országos tiszteket betöltő, közel tíz éven keresztül nádorként működő, mindezen túl több területen figyelemre méltó mecénási aktivitást kifejtő Nádasdy Tamással kapcsolatosak bizonyos alaptalan — és napjainkra sajnos már szinte axiómának vett — elképzelések. Noha a ránk maradt 16. századi Nádasdy-számadások egészében szép számmal szolgálnak zenészekre vonatkozó adatokkal, ezek azonban főleg nem a Nádasdyak saját alkalmazottaira vonatkoznak, hanem külső muzsikusokra. Javarészt Nádasdy Tamás nádornak, valamint fiának, Nádasdy II. Ferencnek, bécsi és pozsonyi tartózkodásai alatt, illetve az országban tett utazásaik során asztali zenét szolgáltató lantosokra, hegedűsökre, trombitásokra, énekesekre, illetve rekordáló diákokra vonatkozóan szolgálnak ismereteket.4 Habár felvetődött, hogy Bornemisza Péter Elektrajának zenés jelenetei a Nádasdy-udvar zeneéletét tükrözhetik,5 e tetszetős elképzelés azonban dokumentumokkal nem igazolható. A ma ismert forrásokban sem Nádasdy Tamás idejében, sem pedig közvetlen utódainál nem mutatható ki rezidenciális együttes. Ez csakis egy időszakban adatolt: a 17. század közepén, Nádasdy III. Ferenc korában. Az ő udvartartásának zeneélete és együttese viszont elég érdekes és figyelemreméltó ahhoz, hogy külön tanulmány foglalkozzon vele. Nádasdy III. Ferenc zenészegyüttese Nádasdy III. Ferenc idejéből mái- az 1640-es évek legelejétől fogva akadnak zenészekre vonatkozó szórványadatok, majd pedig az 1644-től egészen 1663-ig tartó, mintegy húszévnyi időszakból rendelkezünk viszonylag jónak értékelhető áttekintéssel. Az utolsó évek megítélése forráshiány miatt sajnos jelenleg lehetetlen.6 4 Vö. Király Péter: A lantjáték Magyarországon a XV századtól a XVII. század közepéig. (Humanizmus és reformáció 22.) Bp. 1995. 129-130, valamint uo. 98-99.: 27. jegyzet; Ebben a munkában nem említett, 1569-ből származó további adatok Nádasdynak zenélő olasz hegedűsökre: Magyar Országos Levéltál-, Budapest (a továbbiakban (MOL); E 185, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Nádasdy (a továbbiakban E 185) 30. t. Számadások és vegyes anyag (1550-1570). 5 Békefi Antal: Vasi várak zenei élete a török megszállás idején. Vasi Szemle 19. (1965: 4. sz.) 518-520.; Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Bp. 1977. 354. 6 A Nádasdy Ferenc udvartartásával kapcsolatos közvetlen források feltárása lényegében lezártnak tekinthető. Javarészt ugyanez vonatkozik a Batthyányak és Esterházyak Nádasdyval való levelezésére és számadásaira. Valószínű ugyanakkor, hogy a történeti Magyarország családi levéltárai, továbbá az osztrák és cseh arisztokrácia archívumai még bőven tartalmazhatnak Nádasdy alkalmazottakra (közöttük zenészekre) vonatkozó fontos adalékokat. De ugyanígy lehetséges, hogy a Habsburg-udvar, valamint Bécs város zenetörténetének hatalmas és szinte kimeríthetetlen forrásanyaga idővel még jobban kiegészíti a tanulmányban már így is határozottan körvonalazódó bécsi kapcsolatokat. — A Magyar Országos Levéltár Nádasdy archívumában (MOL E 185) található forrásanyag összetétele és hiányossági alapján nyilvánvaló, hogy az, amivel napjainkban rendelkezünk az egykori udvartartással kapcsolatos dokumentációnak csak töredéke. A mindennapi kiadásokról bizonyos időszakokból megmaradt, láthatóan szisztematikusan és naprakészen vezetett különféle iratok (pl. fizetési elszámolások, napi étkezési listák, Nádasdy kifizetési utasításai) alapján kétségtelen, hogy ezek egy rendszeresen adminisztráció szórványemlékei. Nyilvánvaló, hogy ilyenféle doku-
