Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
NÁDASDY FERENC TÁRHÁZAI ÉS KINCSEI 945 csak szintén azt kévánom, semmiképpen el ne vesztegessék, sőt intem őket, szerezzenek és gyűjtsenek többet hozzá."4 8 Nádasdy szavaiból már ekkor, 1663-ban kihallik a tudatos kincs-gyűjtő, aki nemcsak a kincsek pénzben kifejezhető, hanem reprezentatív értékével, a tárgyak jelentésével is tisztában van. Tárházai kialakításához — elsősorban a sárvári kincstár — programjához több forrásból is meríthetett. A Joachim Enzmillner (1600-1678) nevezetes windhaagi gyűjteményeit bemutató műben — amely Nádasdy könyvtárában is megvolt — a sárvári tárház egykori elrendezéséhez nagyon hasonlító megoldást látunk:19 a hosszú teremben körben, a fal előtt álló ajtós szekrények, alsó részükben fiókokkal, a terem végében pedig liturgikus eszközökből, ereklyékből kialakított, oltárszerűen elhelyezett együttest."1 A felső-ausztriai Enzmillner egyik fontos inspirációja volt a III. Ferdinánd császár által 1640 és 1642 között létrehozott bécsi Schatzkammer.:51 Nádasdy Ferenc sárvári tárháza programjának legfontosabb forrását is itt kell keresnünk. I. Lipót uralkodása idején zárult le az a hosszú, évtizedekig tartó folyamat, amelynek során Tiroli Ferdinánd főherceg ambrasi és II. Rudolf császár egykori prágai gyűjteményeinek „maradéka" a bécsi császárvárosba került.5 " Lipót Vilmos főherceg (tl662), majd örököse, Károly József főherceg (tl664) és a tiroli ág utolsó férfitagja, Zsigmond Ferenc főherceg halálával (1665) két továbbijelentős gyűjtemény jutott a császár birtokába. Mindezzel párhuzamosan pedig véglegesen megszilárdult az a struktúra, amelyben a Habsburg-udvar használati (luxus)tárgyainak őrzése, kezelése elkülönült a gyűjteményektől. Utóbbiak, a képzőművészeti és kincs-gyűjtemények állománya elsődlegesen mint esztétikai, történeti értékkel bíró tárgyak váltak a reprezentáció eszközévé; a hozzájuk való esztétikai, gyakran akár érzelmi viszony mellett azonban nem veszítették el „materiális" jellegüket, pénzben is kifejezhető értéküket/' Az 48 Schönherr Gy.: Nádasdy Ferenc végrendelete i. m. 580-581. (1663. július 10.) 49 Topographia Windhagiana, Das ist: Aygentliche Delineation, oder Contrafaitur, Perspectiv, Auffzug, Grund und Abriß auff underschiedliche Prospecten und Formen, mit beygesetzter kurtzer historischer Beschreibung bey der Herrschafften, Windhaag und Reichenau. Frankfurt am Main: Caspar Merian 1656. Enzmillner gyűjteményeiről 1. Viskolcz Noémi tanulmányát jelen számban. 50 Eric Garberson: Bibliotheca Windhagiana. A Seventeenth-Century Austrian Library and Its Decoration. Journal of the History of Collections 5. (1993: Nr. 2.) 109-128., itt 117. 61 A gyűjtemény helyiségeit 1640 és 1642 között mái- így nevezték, a kifejezés magára a gyűjteményre III. Ferdinánd idején, az 1650-es évek közepén honosodik meg. Ekkortól a művészeti jellegű gyűjtemény-egységekkel kapcsolatosan, például II. Rudolf gyűjteményeiről szólva találkozunk a Kunstkammer megjelöléssel, például a svéd szolgálatban álló Hans Christoph von Königsmak által 1648-ban elrabolt tárgyak visszaszerzése ügyében. Herbert Haupt: Archivalien zur Kulturgeschichte des Wiener Hofes. Kaiser Leopold I.: die Jahre 1657-1660. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien 40. (1980) Reg. 1501.; Jrrgen Hein: Learning versus status? Kunstkammer or Schatzkammer? Journal of the History of Collections 14. (2002: Nr. 2.) 177-192., itt 179. 52 Alfons Lhotsky. Die Geschichte der Sammlungen. (Festschrift des Kunsthistorischen Museums zur Feier des Fünfzigjährigen Bestehens 2.) Bd. 1. Wien 1941-1945. 300., 363. 53 E tulajdonságuk miatt nem mentesültek a napóleoni háborúk alatt elrendelt hadiadó alól. A bécsi császári Schatzkammer tárgyait ugyanúgy meg kellett váltani a napóleoni háborúk kiadásait fedezendő, mint a bécsi polgárnak a maga kávéskannáját; ellenkező esetben könyörtelenül beolvasztották a művet. Ez a gyakorlatban a tárgy súlya után kivetett adót jelentett, melynek megfizetésekor a tárgyra újabb fémjelet ütöttek be hitelesítésként. Karl Knies: Die Punzierung in Oesterreich. Wien 1896.
