Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
NÁDASDY FERENC TÁRHÁZAI ÉS KINCSEI 941 leltározott dolmányait és mentéit —, illetve leveleket, arany pénzt és egy bőrrel borított vasalt ládában „Laistrom ßerint ualo Arany Művek"-et, arany ékszereket." Ebből a viszonylag nagyobb helyiségből nyílt a Kunstkammer. A Kunstkammer helyiségéről alig tudható valami. Az inventáriumok alig tartalmaznak a bútorok elhelyezkedésére, méretére vonatkozó információkat, mindössze néhány esetben utalnak az irányra. A helyiség nagyságára nincs a forrásokban semmilyen közvetlen utalás, hacsak nem tekintjük annak a ház kifejezést, amely ablakos, legalább „nagyobbacska" szobára utal. Az elkobzáskor készített latin3' és az ugyanakkor készített német nyelvű összeírásokból többet tudhatunk meg a bútorzatról, mint az 1669. évi magyar inventáriumból. A magyar leltár „körbejárva" írja össze a bútorzatot és a bennük, illetve a földön fekvő, a falakon függő tárgyakat, a latin először a szekrényeket, majd az asztalokat veszi számba. 1669 és 1671 késő tele között egy lényeges ponton változott a Kunstkammer elrendezése, látványa: a terem/szoba közepén egy „Horologium magnum", nagy óra állott. A tárház bútorait és állományát vizsgálva azonban néhány feltevést is rögzíthetünk. Abból, hogy a falakon 23 „eőregh", vászonra festett kép, és hét tükör függött — utóbbiak közül legalább egy magna —, arra következtethetünk, hogy nem volt nagyon kicsi a helyiség. A tárgyakat 9 „Sraybtisch"-neki„almarium"-nak nevezett szekrényben és két asztalon tárolták. A szekrények között nagyobbak is lehettek, a bennük tárolt holmi mennyisége és mérete alapján.1' A szekrények megnevezése a magyar nyelvű inventáriumban nem következetes, akár ugyanarra a bútorra is alkalmazza a „Schreibtisch" és az „almárium" kifejezést."' A német forrás következetesen „Casten"-nek, a latin pedig „armarium"-nak nevezi a testbútorokat. Az első kivételével mind fekete, méghozzá pácolt („schwarz baytzt")31 és nem furnéros szekrények voltak, amelyek a fal előtt álltak, a teremben körben. A terem egyik hosszabb, ablaktalan fala előtt hat szekrény állt, ezután következet — a rövidebb falon — az ún. grotta, majd az „ablak felőlinek" mondott másik hosszabb fal. A helyiségnek legalább egy ablaka volt, ennek a környezetében említenek két, ,,/eiss"-nek mondott asztalt is. Az asztalok azonban biztosan a fal és nem az ablak(ok?) előtt álltak, mert fölöttük tükrök függtek. A helyiség látványában meghatározó lehetett a — talán a bejárattal szemben lévő — rövidebb végfal előtt vagy a falban 33 Valószínűleg ez utóbbiak azonosak voltak az 1669. szeptember 4-én a sárvári tárházba átvitt „SzegényAszonny megh maradót Ezüst Műve"-ve 1. A pottendorfi várban lévő „Holvalok" felsorolásakor, a háló ház után illesztettek be egy kis passzust, mely szerint az elhunyt úrnő ruháit, ékszereit és ezüstműveit átvitték Sárvárra, mint ahogyan — a még életben lévő — úr „fényes" ruháit is. Ezeket a sárvári tárház leltárába később be is vezették. L. Sááruarij Tarhaznak Inventariuma. 1669. május 12, ill. után: MOL E 185, a 23. és 29. számú almáriumokban. 34 Inventárium Super rebus III. Comitis Domini Francisei de Nadasd in Thesauro Pottendorffensi nov iter erecto repertis ac per nos infrascriptos delegatos commissarios ... conscriptis, factum. 1671. február 11-14.: MOL E 156 UetC Fasc. 160. Nr. 4, ill. A MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XIX. i. m. 386-397. 35 Például a 32 fiókos 1. és a 20 fiókos 8. Schreibtisch. 30 Az Uy Házban leueő Sráibtissekb(en) az szerint az Asztálokon, á minemeő Partékak, s ezkeözök vannak. 1669. február és szeptember között: MOL E 185. 37 Alfred Sitte: Aus den Inventarien des Schloßes zu Pottendorf. Berichte und Mittheilungen des Altertums-Vereines zu Wien 40. (1907) 47-81, 117-137. és 41. (1908) 31-52, itt 125-129, főként 125-126.
