Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
934 KISS ERIKA tos információkkal szolgálnak a terminológia és rajtuk keresztül maguknak a tárgyaknak a meghatározásában. S minthogy a források kis időbeli eltéréssel születtek, általuk a tárházakról és a tárgyakról közel azonos állapotukban rögzített pillanatfelvételeket kapunk. Ehhez járul, hogy az iparművészeti jellegű tárgyak esetében szerencsére igen nagy a fennmaradt kortárs analógiák száma. Közülük elsősorban az ékszerekre és ötvösművekre koncentrálunk. E tárgyak azok közé a „kincsek", tezauráló eszközök közé tartoztak, amelyek jellemzésére és leírására a 17. század közepére már széles körben használt, viszonylag egységesnek mondható terminológia gyökeresedett meg - a magyarországi forrásokban is. így bár közülük szinte semmit nem tudunk kézbe venni, csak az írás (a leírás) maradt fenn róluk, a szavakon keresztül mégis sok minden megtudható e művekről. Gyűjtőhelyük, a tárház pedig olyan koncentrált, szervezett egységnek tekinthető — Nádasdy Ferenc esetében különösen —, amelynek leírásából (az elrendezés rekonstruálása révén) a tulajdonos koncepciójára, az önreprezentáció jellegére és céljaira is következtethetünk. 1. Nádasdy Ferenc tárházai Nádasdy Ferenc tárházaival kapcsolatban korábban a kutatás elsősorban azt vizsgálta, ami nem áll rendelkezésünkre: a tárgyakat. Valamiféle fantomfájdalmat enyhítendő foglalkozott az egykori „mesés kincsekkel", nem pedig azzal, ami fennmaradt: a forrásokkal. Ez utóbbiak ugyan nem bírnak azokkal a — feltételezhető — esztétikai, technikai kvalitásokkal, mint maguk a tárgyak, kínálnak helyettük viszont éppen eleget. A többféle időben és céllal keletkezett iratokból egyszer csak felsejlik a rendszer: a tárgyak mozgása, megszerzésük körülményei, bemutatásuk, ahogy ma mondják, installálásuk módja. A Nádasdy Ferenc tárházairól készült összeírásokból az látszik: gyűjtőjük, tulajdonosuk nem egyszerűen biztonságos raktárakat hozott létre, kincsei elrendezésében a kortárs európai gyűjteményekből ismert koncepció mutatható ki. Bár több tárház-nak nevezett helyiséget is említenek a források,3 Nádasdy gyűjteményeinek elhelyezésére két „valódi" tárház, kincstár szolgált: Sárváron, illetve Pottendorfon. A Stammburghan, Sárváron elhelyezett értékek az országbíró szándékai szerint egy jövendő hitbizomány alapján maradtak volna egy kéziben.4 Nádasdy letartóztatását követően mindkét tárház felbomlott: tárgyaikat — Pottendorf esetében csak részlegesen — Bécsbe szállították. Az eredeti elrendezés és vélhetően a tárgyak legtöbbje ma már nem létezik, de a források alapján rekonstruálható a két tárház felépítése és állománya is. Sárvár: egy ambiciózus magyar főúr különleges „képmása" A családnak a Kanizsay-örökségből származó Stammburgjáhan nem az 1670-ben szétbontott tárház volt az első ilyen intézmény. Sárvári tárház említé-3 Keresztúry Tarháznak Inventariuma. 1669. május 7.: MOL E 185. A keresztúri tárházban ruházatot, asztal- és ágyneműt, fegyvereket tároltak. A „tárházak" másik része gazdasági jellegű volt: élelmiszerek, magtár, eszközök tárolására szolgáló helyiséget is nevezhettek így. 4 Vö. Buzási Enikő és Viskolcz Noémi e számbeli tanulmányaival.
