Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
910 BUZÁSI ENIK.Ö lyezte el, amely gesztusban a vár Stammburg-szerepéhez igazodó reprezentációról és az ősöknek adott tiszteletről van szó. A képekről három forrás áll rendelkezésre, számukat viszont egyik sem adja meg. Az 1669-ben készült leltár csak ennyit mond róluk: „Ittem Nadasdi Thamas, es Kanisay Orsola, es Giermek Nadasdi Ferencz Képek"-, s a két 1670-ben készült, latin nyelvű inventárium sem fogalmaz pontosabban, amikor leírja őket: „Effigies Thomse quondam Nadasdy Palatini et Consortis eiusdem Ursulse Kanisay cum filiolo depictorum",13 Az utóbbi megjegyzésből egyértelmű, hogy az egyik portré a későbbi Fekete Bég gyermekkori ábrázolása, ennélfogva 1555 (II. Ferenc születése) és 1562 (Nádasdy Tamás halála) között készült képekről van szó. Ami egyúttal további következtetést tesz lehetővé, nevezetesen azt, hogy a leltárban említett két felnőtt portré lehetett a nádor és felesége 16. századi karakterű és a család nádasdladányi kastélyából múzeumba került egészalakos ábrázolásainak előképe.7 4 Az 1669. évi leltár a tárházbeli képeket nem mondja „öregnek", pedig legalábbis a méretre vonatkozóan másutt pontosan fogalmaz; vagyis az ősök 16. századi portréi nem voltak nagyméretűek. Ahogyan valószínűleg egészalakosak sem voltak, legfeljebb háromnegyed-alakban készülhettek, amire Kanizsay Orsolya két példányban fennmaradt portréjának egymástól való eltéréseiből következtethetünk. A Magyar Nemzeti Múzeum Nádasdladányból származó Kanizsay-portréja, valamint az a másik, amelyet ma Fraknón őriznek, és Nádasdy pottendorfí képei közül juthatott az Esterházyakhoz,7 5 a képek alsó harmadában nem egyezik meg egymással: más a ruha alsó részének befejezése, valamint a padozat kialakítása. Vagyis a két 17. századi másolat készítői a 16. századból származó eredeti kép kompozícióját másfajta kiegészítésekkel fejlesztették egészalakossá. Azt viszont, hogy a 16. századi előképek háromnegyed-alakosak voltak ugyancsak Kanizsay Orsolya ábrázolásának két másolata valószínűsíti, mivel addig a formátumig teljességgel és részleteikben is megegyeznek. S jóllehet a magyar és latin nyelvű leltárak nem fogalmaznak egyértelműen, ugyancsak a két példányban fennmaradt Kanizsay-portré a bizonyíték arra, hogy a 16. századi eredetiek esetében három portréval számolhatunk: a kép egyik 17. századi másolatán sem szerepel a gyermek Ferenc alakja, vagyis őt egy harmadik kép örökítette meg. Végül felmerül a kérdés, hogy a nádor és családja 16. századi 73 MOL E 156 UetC Fasc. 78. Nr. 16., Inuentarium seu Conscriptio Clenodiorum, Aurearumq(ue) & argentearum, at aliarum rerum mobilium inJErario Saruariensi repertarum, fol. 26v. Egyező szöveggel: ÖStA AVA FHKA HKA Kontrakte und Reverse. (A leltár címét 1. a 80. jegyzetben 1670. szeptember 18-ai dátummal.) Közli, de a képek számát és elhelyezését tekintve tévesen értelmezve az adatot: Takáts S.: Magyar műkincsek i. m. 124. 74 Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Történelmi Képcsarnok, Nádasdy Tamás: ltsz. 53.8, olaj, vászon 226 x 131 cm; Nádasdyné Kanizsay Orsolya: ltsz. 53.2, olaj, vászon 227 x 131 cm. 75 Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein; olaj, vászon 227 x 129,4 cm, felirata: „Vrsvla de Kanisa Tomae Nadasdi | R(egni) H(ungariae) Palat(ini) conivnx: A: MDLV" A kép pottendorfí eredetére 1. Buzási Enikő: Portrék, festők, mecénások. A portré 16-17. századi történetéhez a Magyar Királyság régióiban. In: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2008. március 28-2008. július 27. I—II. köt. [Katalógus.] Szerk. Mikó Árpád - Verő Mária. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3-4.) Bp. 2008. II. köt. 45. A kép tényleges korát figyelmen kívül hagyva legújabban Jakob Seisenegger körébe utalva, 1555-re datálva közli: Stefan Korner: Führer durch die Esterházy-Ahnengalerie. Eisenstadt 2006. 26.: Nr. 26.
