Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Viskolcz Noémi: Nádasdy III. Ferenc gyűjteményei
880 VISKOLCZ NOÉMI A Nádasdy család gyűjteményei tehát — mint már szóba került — nem egyetlen rezidencián összpontosultak, hanem megosztották őket Sárvár és Pottendorf között, illetve egy kisebb rész Keresztúron is volt (itt azonban csupán némi ruhanemű, textíliák és fegyverek szerepelnek az 1669. évi inventáriumban).4 4 Figyelemreméltó a kincseket tároló helyiségek megnevezése a forrásokban. Magyar nyelven ekkorra a tárház elnevezés már széles körben elterjedt, a 17. század második felében ugyanakkor a nyugat-dunántúli főnemesi családok forrásaiban fel-felbukkan a Kunstkammer, a galéria és a kabinet kifejezés - igaz, semmiféle következetesség nem mutatkozik ezek használatban.45 Esterházy Pál is hol az egyik, hol a másik szóval nevezi meg a gyűjteményeit.4 6 A Nádasdy-forrásokban Sárvár esetében egyértelműen a tárház („az ingó marhát, melyet kévánok, hogy soha az én gyermekim föl ne oszthassanak, hanem az sárvári tárházban az öregbik atyafi kezénél tartassék"),4 7 Pottendorf esetében viszont több alkalommal is a Kunstkammer megnevezés szerepel (például „egy kis irottas kerek asztal, mely az Kunstkammerben vagyon"),48 amelynek színtere az ún. új ház. De a Kunstkammer mellett itt is találkozni a leltárakban tárház címszóval, sőt a források megkülönböztetnek egy alsó és egy felső tárházat, ám ezekben nyoma sincs értékes tárgyaknak, sokkal inkább mindenféle „dibdáb", használaton kívüli dolgoknak. Mindezek alapján elképzelhetőnek tartom, hogy valamikor az 1660-as években kialakítottak egy reprezentatív új teret a kincseket rejtő Kunstkammemek, innen ered az új ház elnevezés, míg a régi alsó és felső tárház mondhatnánk félreeső tárolóként működött tovább. Joggal merül fel azonnal a kérdés, mi lehetett az oka a gyűjtemények megosztásnak, a sárvári tárház és a pottendorf! Kunstkammer szétválasztásának? Nádasdy készülő itineráriuma49 szerint az országbíró és családja 1665 és 1670 között többnyire Pottendorfban tartózkodott, de időnként persze Sárvárra is ellátogattak. A kincsek nagyobbik és értékesebbik része mégis Sárváron volt, ahol Kiss Erika kutatásai szerint egy nagy boltozatos teremben méretes tárolószekrényekben helyezték el őket, a nyilvánosság elől hermetikusan elzárva. Feltevésem szerint a sárvári vár erődített jellege, jobb védhetősége indokolta ezt az elkülönítést. Emellett Nádasdy végrendeletében megjelenik még egy fon-44 MOL E 185, A keresztűri tárháznak inventáriuma, 1669. május 16. 45 Kiss Erika: Udvari ötvösség a 17. századi királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben. Doktori disszertáció ELTE BTK. Kézirat. Bp. 2003. 21-29. (Köszönöm a szerzőnek, hogy használhattam kéziratát.); Sinkó K. - Viskolcz N.: Műgyűjtemény i. m. 482. 46 „A tegzeket oszszák a négy fiú közzé ..., s a tárházban lévő kárpitokat, de a kárpitokhoz Miklóska ne szóljon, mivel ő neki a fraknai és kismartoni várakban lévő kárpitokat hagyom, ugy hogy ottan maradjanak a váraknál, a minthogy a képek is, és a Kismartonban lévő Kunsztkammer." Merényi Lajos: Gróf Eszterházy Pál 1664. évi végrendelete. Történelmi Tár (1911) 153.; „a fraknai tárház, s levelek, azaz archivium, ugyan ottan maradjanak, a kismartoni galéria is, s biblioteca maradjon ugyan Kismartonban." Merényi Lajos: Gróf Eszterházy Pál 1678. évi végrendelete. Történelmi Tár (1911) 609-610. 47 Schönherr Gyula: Nádasdy Ferencz országbíró végrendelete. Történelmi Tár 11. (1888) 580. 48 Pottendorfi Várban levő hazaknak Inventarjumja, 1669. február 4.: Urbaria et concriptiones i. m. 106. 49 Kutatócsoportunk összeállít egy Nádasdy Ferenc itineráriumot, amely a projekt lezárultával elérhető lesz a honlapunkon (www.barokkudvar.hu), illetve részben már megtalálható Torna Katalin disszertációjában is. Toma K.: Gróf Nádasdy Ferenc i. m. 157-240.
