Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - A 17. századi arisztokrata udvari kultúra formái Nádasdy Ferenc mecenatúrájának példáján. Egy interdiszciplináris kutatócsoport bemutatkozása (Buzási Enikő)
850 BUZÁSI ENIKŐ forrástípus korlátai mellett is a dokumentumok kritikai összevetésével a korábbiaknál pontosabban engedi látni és megítélni az országbíró egykori vagyonát, illetve gyűjteményi tulajdonát, és egyben lehetőséget ad arra is, hogy Nádasdy gyűjtői preferenciáit, gyűjteményszervező elképzeléseit, valamint reprezentációs törekvéseit illetően következtetéseket vonjunk le belőlük. A szakterületekre osztott műhelymunka alapját Torna Katalinnak Nádasdy személyére, családjára, politikai pályájának alakulására és birtokszervező tevékenységére irányuló kutatásai adják. Az országbíró politikai-társadalmi kapcsolatrendszerének vizsgálatában legújabban olyan eredményekre jutott, amelyek azt jelzik, hogy Nádasdy kifejezett hangsúlyt helyezett a vallási reprezentáció formáira, azokra, amelyekkel főúri kortársai előtt nyilvánvalóvá tette a katolikus egyházhoz való tartozásának fontosságát. E törekvésében az áttértek buzgalma, de új hitéhez való ragaszkodásának folytonos megerősítése is egyaránt szerepet játszhatott. Azok a reprezentációs gesztusok, amelyekkel társadalmi pozícióját, főúri kortársai között elfoglalt helyét jelezni kívánta, állandó változásban és fejlődésben voltak, majd az 1660-as évek második felében teljesedtek ki: a műgyűjtemények egyre nagyobb anyagi megterheléssel járó, de ezzel együtt fontosnak tartott gyarapításával, a különböző reprezentációs helyzetek megteremtésével (mint I. Lipót pottendorfi fogadása, Nádasdy leányainak a bécsi udvarban való elhelyezése, István fia nagyszabású európai útjának megtervezése stb.), amelyeknek nyomát látjuk a szaporodó kölcsönügyletekben és birtokainak inskripcióba adásában is. Reprezentációs gesztusaiban „nemzetközi" mintákat követett, ami ugyancsak az udvarhoz való új kapcsolódási pontok keresését, a bécsi udvari arisztokrácia soraiba való „betagozódás" vágyát és szándékát mutatja. Ezzel együtt az udvari politikusi gárdához kifejezetten szoros kapcsolat nem fűzte őt, a velük való érintkezés — úgy tűnik, befolyásos — közvetítőn vagy közvetítőkön keresztül történt. Nádasdy Ferenc könyvtáráról korábban csak kiadott részkatalógusok alapján alkothattunk fogalmat, újabban viszont a könyvtár-rekonstrukció jelentős előrelépéseként egykori állományából Viskolcz Noéminek eddig mintegy 430 kötetet sikerült osztrák és magyar könyvtárakban azonosítania. (Összehasonlításként: ennél több kötet világi főúri könyvtárból csak a költő és hadvezér Zrínyi Miklós egykori tulajdonából maradt meg.) Az újonnan előkerült források arra utalnak, hogy az országbíró könyvtára mind mennyiségi tekintetben (becslés alapján 8-10000 kötetet tehetett ki), mind tartalmi szempontból kiemelkedő volt a korban. A teológiától a csillagászatig, az orvoslástól a helyes súlymérésig terjedő számos téma Nádasdy széles körű érdeklődését tanúsítja, amiben a teológia (főként a jezsuita teológia) jelentős szerepet kapott. Könyveit a nemzetközi piacon, bécsi és nyugat-európai könyvkereskedőktől szerezte be, ennek is köszönhető könyvtárának egyik legfontosabb vonása, hogy folyamatosan gyarapodó, kortárs és szellemében modern volt. Hozzájárult mindehhez, hogy tulajdonosa jó viszonyt ápolt egyes szerzőkkel és nyomdákkal, akiktől láthatólag minden újdonságot megvásárolt vagy megkapott. 1646 és 1670 között több mint 30 kiadványt támogatott vagy maga adott ki, köztük magyar és jelentős külföldi írók munkáit. Új kutatási eredmény az országbíró birtokain létesített nyomdák számának, működésük pontos időtartamának, valamint a mecénás halála utáni későbbi sorsuknak a tisztázása is.
