Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: Nádasdy II. Tamás és a Bocskai-felkelés

864 BARISKA ISTVÁN Tudnivaló, hogy az 1605. május 20-án újra a Dunántúlra törő hajdúsere­get Siegfried (Seifried) von Kollonitsch alsó-magyarországi (dunáninneni) főka­pitány (1604-1611) és Adam von Trauttmansdorff császári ezredes egészen Sárvárig üldözte, de onnan kénytelenek voltak visszafordulni.65 Ezzel a manő­verrel annyit mégis elértek, hogy a hajdúcsapatok ne fosztogassák végig a Fertő és Sárvár között húzódó területet. Trauttmansdorff végül is követlen ezután, 1605. május 22-én kvártélyozott be 1000 emberével Sopronba, hogy biztosítsa a város védelmét.6 6 Némethy Gergely pedig 1605. május 26. és 28. között egyesí­tette seregét a török-tatár csapatokkal. Batthyány Ferenc dunántúli főkapitány átlátta és jól is elemezte a kiala­kult hadi helyzetet. Tudott már arról, hogy a Duna és a Dráva vonalára össz­pontosító bécsi és belső-ausztriai hadvezetés a két folyó közötti térséget nem képes oltalma alatt tartani. Felismerte ugyanakkor, hogy a sárvári seregegyesí­tés milyen kockázatot jelent Stájerország számára (is). Figyelmeztetéseket kül­dött ezért Grazba, mert világossá vált számára, hogy a hajdúsereg és szövetsé­gesei előtt nyitva maradt az út stájer határok felé. A Belső-ausztriai Hadita­nácsnak az volt a véleménye, hogy — a végvidéki főkapitányságok rendszeré­nek megfelelően — a Balaton és a Mura közötti országrész, azaz a kanizsai generalátus védelme Bécs illetékességi körébe tartozik.6 7 A Mura, a Dráva és a Száva menti országrész és határvidék katonai pozícióinak oltalma pedig a grazi Belső-ausztriai Haditanácsé. Mindkettő a másikra hárította a köztes vagy át­menetinek nevezhető területekért viselt felelősséget. így eshetett meg, hogy Kelet-Stájerország előterében — ennélfogva Bat­thyány főkapitány nyugat-dunántúli birtokain is — veszedelmes védelmi rés nyílt. A hajdúk és szövetségeseik 1605. május végén bekövetkezett támadása tehát Stájerországnak szólt. A veszélyeztetett területek népeinek és lakosságá­nak persze fogalma sem volt a két haditanács kompetencia-vitájáról, ezért Né­methy hadainak betörése teljességgel váratlanul érte őket.6 8 Batthyány Ferenc birtokai is ennél a támadásnál szenvedték el a legnagyobb veszteségeket.6 9 Ért­hető tehát, hogy Batthyány mindent megtett, hogy 1605 júliusában — alsó­ausztriai és stájer szövetségesei ellenére is — békét kínáljon hajdúknak a Rába menti térségben. Mégpedig akkor, amikor éppen fölényben volt ellenfeleivel szemben. Mintha ugyanazt a szerepet játszotta volna Nyugat-Dunántúlon, mint Bocskai az országos nagypolitikában. „O az első — írta Szekfű Gyula Bocskai­ról —, akinek fejében a török és német egyensúlyozásának gondolata megszüle­tik. Jegyezzük meg: a két hatalmas szomszédot egyensúlyba akarja hozni, hogy ne feküdhessék többé rá ormótan erejével a megmaradt kis magyarságra."7 0 Ér-65 Nagy László-. A Bocskai-szabadságharc katonai története. Bp. 1961. 273-274. 66 Prickler, H.: Bocskay-Rebellion i. m. 162. 67 Uo. Vö. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38. (1996) külö­nösen 192-203. 68 Cerwinka, G. : Abwehrkampf i. m.; Die Haiduckeneinfálle in der Steiermark, 1605. i. m.322. 69 Balogh Gy. - iß. Reiszig E.-. Vasvármegye i. m. 198. 70 Szekfű Gyula-. Bocskay koncepciója. In: Hóman Bálint - Szekfű Gyula-. Magyar történet. 3. köt. Bp. 1943. 380.

Next

/
Oldalképek
Tartalom