Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: Nádasdy II. Tamás és a Bocskai-felkelés
834 BARISKA ISTVÁN hanem, ha mód lenne rá, vérünkkel szolgálnák titeket [...]. Az urak úgy tekintsenek erre, és úgy cselekedjenek, hogy azt se az urak, se mi ne bánjuk meg [...]. Istenünkre, bár ne látogattak volna meg az urak, bár ne lettek volna eme rablások és égetések, s akkor a török és tatár sem látogatott volna erre [.. .]."54 Van, aki az első és egyetlen Habsburg-ellenes Nádasdyt látja II. Tamásban.5 5 Ez utóbbi megállapítással az 1671-ben kivégzett országbíró, III. Ferenc sorsának tudatában aligha érthetünk egyet. Inkább az a feltűnő, hogy Nádasdy Tamás mennyire megengedő volt a törökökkel szemben. Úgy is mondhatnánk, következetes volt. Azzal, hogy Bocskai mellé állt, egyben a török-tatár szövetséget is vállalta. Nádasdy tehát arra az útra lépett, amelyen Bocskai járt 1604 első fele óta.56 Törökös volta tehát nem kérdéses, hiszen családját a felkelés idején a kanizsai török helyőrség védelme alá helyezte.5 7 A fedezetlen maradt Rába és Gyöngyös völgye Amikor Bocskait 1605 áprilisában a felső-magyarországi rendek Szerencsen fejedelemmé választották, Giorgio Basta generális Pozsony alá vonult vissza, hogy elzárja előlük az Alsó-Ausztriába vezető utat.58 A Dunántúlon a nyugat-magyarországi térség várainak és erődített városainak így hamarosan az a feladat jutott, hogy feltartsák és meg is akadályozzák, hogy az ellenség Alsó-Ausztriába vagy Stájerországba törjön. Ezek felett többnyire a dunántúli főkapitány (Batthyány Ferenc), valamint a bécsi Udvari és a grazi Belső-ausztriai Haditanács gyámkodott. Kismartont és Fraknót közvetlen az Alsó-ausztriai Kamara alá rendelték, sőt a hasonnevű két uradalmat 1587-ben főhercegi apanázsbirtokká minősítették át.5 9 Magyaróvári pénzügyi szempontból a bécsi Udvari Kamara kormányozta. A többi erődítmény és város (Szarvkő, Sopron, Borostyánkő) jobbára Habsburg-hű nemesség kezén volt, más helyek (Németújvár, Rohonc, Szalónak, Körmend, Monyorókerék) biztonságát Habsburg-hű magyar mágnások őrizték.6 0 Kőszeg és Szentgotthárd azonban kivételt képezett. Bocskai Felső- és Alsó-Magyarország érdekében a Dunántúlt is hódoltatni akarta. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a hajdúsereg még a török-tatár segédcsapatokkal kiegészítve sem tudja a meghódított helyeket tartósan megtartani. Ez volt a magyarázata annak, hogy mindenekelőtt fosztogatással, rablással, rabszedéssel és pusztítással kellett ennek az országrésznek is szembenéznie.6 1 Ha ehhez hozzávesszük, hogy a török-tatár segédcsapatok legtöbbször a hajdúsereg két-háromszorosát tették ki, úgy a magyar, valamint a török-tatár hadak járásának célja jól igazolható. Bocskai azonban kezdetben in-54 Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár, Sopron; Sopron Város Levéltára. Lad. VI. et F. Fase. IV Nr. 186. Lakompak, 1605. június 17., közli még Dominkovits P. . „Egy nemzet lévén" i. m. Okmánytár 117-119. 55 Bessenyei J.\ Nádasdyak i. m. 65. 56 Pálffy G.: Győztes szabadságharc? i. m. 21-22. 57 Balogh Gy. - iß. Reiszig E.: Vasvármegye i. m. 200. 58 Prickler, H.: Bocskay-Rebellion i. m. 158. 59 Ernst, A.: Die Grafschaft Forchtenstein. ALTdB. VB Mattersburg i. m. 265. 60 Prickler, H.: Bocskay-Rebellion i. m. 159. 61 Nagy László: Bocskai István a hadak élén. Bp. 1981. 170-183.
