Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában

TANULMÁNYOK Konrád Miklós VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában „Itt-ott magasabb hullámokat vet a zsidógyűlölet árja — írta az 19. századot búcsúztató cikkében Blau Lajos, a Magyar Zsidó Szemle szerkesztője és a Rabbiképző Intézet tanára —, a kihalt vallásos vakbuzgóság helyébe a fajelméletet, a természeti vakbuzgóságot tette, de ez az egész jelenség nem lehet egyéb, mint időleges visszaesés, a milyen a kultúra haladásában nem ritka tünemény. Sokkal aggasztóbb a zsidóság jövője szempontjából a belső ziláltság, a mely rajta erőt vett. A mohón felvett európai kultúra száz sebet ütött rajta. [...] A modern szellem hatása alatt a zsidó eszményi gondolkozás anyagivá változott és hite, ősi öröksége iránt, közönyössé. A vallásos hűtlenség, mely az apák között feltűnést keltő ritkaság volt, gyakorivá vált. [...] Némi jogosultsággal lehet a XIX. századot a »kikeresztelkedés századának hívni«."1 A vallási közöny feletti kesergés régi nóta volt, a zsidó kitérés ily hangsúlyos előtérbe helyezése viszont egy új korszak nyitánya. Az akkulturálódó zsidóság körében tapasztalható, a premodern korhoz képest jóval nagyobb arányú kitérés persze Magyarországon sem volt új keletű jelenség, de csupán ekkorra vált a zsidósága iránt elkötelezett, a közéletben zsidóként felszólaló neológ értelmiség egyik legfőbb aggodalmának tárgyává. Ennek részben minden bizonnyal az volt az oka, hogy a 19. század utolsó éveitől a kitérések éves száma hirtelen megugrott, 1900-ban kétszer, a következő évben majdnem két és félszer annyi zsidó keresztelkedett ki, mint 1896-ban.2

Ám a lényeg nem a számokban rejlett, aminthogy a neológ értelmiséget sem vigasztalta, hogy a magyarországi zsidók arányosan még így is kevesebben tértek ki, mint német, cseh, vagy még inkább bécsi hitsorsosaik.3

E tényt a neológ értelmiség nem mulasztotta hangsúlyozni,4

de aggodalmán ez mit sem változtatott. A kitérés alapvető — és alapvetően új —jellegzetességét tekintve a helyzet ugyanis azonos volt: míg az európai askenázi közösségekben a felvilágosodással kezdődő új érát megelőző századok során a (nem kényszerből történő) kitérés legszembetűnőbb társadalmi vonása elszigetelt jellege volt,5

az emancipáció korában a ki-1 [Blau Lajos]: A letűnő évszázad. Magyar Zsidó Szemle 17. (1900) 1-3. 2 Zeke Gyula-. Statisztikai mellékletek. In: Hét évtized a hazai zsidóság életében. I—II. köt. Szerk. Lendvai L. Ferenc - Sohár Anikó - Horváth Pál. Bp., MTA Filozófiai Intézet, 1990.1. köt. 194. 3 Konrád Miklós: Zsidók és kitért zsidók a dualizmus korában. A kitérés okai zsidó szemmel. Történelmi Szemle 49. (2007) 381-382. 4 Szabolcsi Miksa-. Beszámoló. Egyenlőség, 1911. jún. 25. 6. 5 Jacob Katz: Exclusiveness and Tolerance: Studies in Jewish-Gentile Relations in Medieval and Modern Times. [1961.] Springfield (N. J.), Behrman House, 1983. 67.