Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 719 terjeszteni a sajtóügyi kívánalmakat, rögzítette annak alapelveit, s így „hosszas kodifikáció" szükségét nem látta."63 Madarász László (Somogy) a sajtószabadság proklamálását javasolta, és lényegében megismételte Justh felvetését a „főelvek" kitűzéséről és a választmány „rögtöni" („cifra kodifikáció nélküli") működéséről.6 4 Pázmándy Dénes (Komárom) pedig külön „izenetet kívánt" küldeni a főrendekhez, amelyben rögzítik, hogy a „sajtószabadság elve el van fogadva", s így elérhessék, hogy az szerepeljen „nyíltan" és „világosan" a fölirat ban.65 Mindhárman Széchenyi álláspontjával szemben fogalmazták meg a magukét, s közülük Madarász túllépve a tartalmi ellenpontozáson hangsúlyozottan is polemizált a bizottság elnökével: „A sajtóra nézve, őt Mosony követének nyilatkozata ki nem elégíti." A konkrét tárgyszerű vitán kívül Széchenyi beszéde egy másik mozzanatával is hatott a későbbi állásfoglalásokra. A közvetlenül utána felszólaló Bónis Samu (Szabolcs) azt fejtegette, hogy bár ő „nem akar érzelmeiről beszélni", mégis arról meg van győződve, hogy „e percek" a „haza szebb jövendőjét rejtik". Madarász pedig előbb egy oldalvágással bírálta „azon jóslókat, kik zászlóikat a széllel ingadoztatják", majd pedig Széchenyi történelmi távlatú bizonytalanságát piszkálta meg. Pázmándy még egyértelműen Széchenyi beszédének kiindulópontját utasította el, amikor kifejtette, hogy „egy csepp kétsége sincs, örüljön-e vagy búsuljon," hiszen megdőlt az „abszolutisztikus kormány", s a „rendszer megszemélyesítője, hg. Metternich megbukott, ezen csak örülni lehet" Az idézett követek a Széchenyi-szöveg egyes részleteit kiemelve, azt kritizálva jelölték meg saját nézőpontjukat; rájátszva a beszéd egyes fordulatára zártak ki minden kételyt és hezitálást. Annak ellenére, hogy több közvetlen utalás nem esett Széchenyi felszólalására, mégsem állíthatjuk, hogy ezek a negatív értékítéletek fejezték ki a többség véleményét. Hiszen éppen azok a politikusok polemizáltak a nemes gróffal, akik a kerületi ülésben megmutatkozó többséggel szemben az átalakulás siettetéséért szálltak síkra, s akik miatt Kossuthnak védenie, magyaráznia kellett következő beszédében a felirati javaslatot. Nem véletlen a kritikus különbségtevés Széchenyi naplóbejegyzésében: „Kossuthon és Andrássy Gyulán már túltesznek, Madarász, Justh ... Pázmándy. Ezek sajtószabadságot akarnak...s az ifjúság felfegyverzését."66 A helyzetre jel -63 A PH alapján, amely szerint „két főelvet" kívánt „kimondani": az előleges vizsgálat eltörlését és a sajtó vétségekre esküdtszék felállítását (BpH-ban csak ez utóbbi olvasható). A másik megfogalmazásban (BpH) a „választmány" szükségtelenségét hangsúlyozta. 64 Madarász beszédének ez a része az NU-ban egyáltalán nem, a BpH-ban pedig csak röviden szerepel. A PH verziójában a legnagyobb hangsúly arra került, hogy a sajtószabadság deklarációjával a nemzet visszaszerzi „elrablott kincsét". 66 A BpH Komárom megye követének azt az állítást tulajdonítja, hogy „sajtószabadságra nézve egy izenetben kijelenteni kívánja, hogy ennek elve a fölírásban benne foglaltatott". Félreérthető mondat, és ebben az esetben nem nehéz eldönteni, hogy a PH híradása a pontosabb, hiszen Pázmándy önellentmondásba keveredett volna, ha azt mondja el, amit a BpH közölt. Valójában éppen azt hangsúlyozta — egy közbeszólóval szemben —, hogy a sajtószabadság nincs benne „nyíltan és világosan" a fölírásban, és a főrendekhez küldött külön üzenettel kell elérni, hogy az „a föliratban nyilván [azaz nyíltan] megemlíttessék" (NU). Egyébként Pázmándy is elismételte a korábbi konkrét javaslatokat. Lásd még: Kosáry D.: A forradalom i. m. 33-34. és Viszota Gy.: Bevezetés II. i. m. CCCXX. 66 SzIN 1207. Madarász valóban Pozsony védelme érdekében („kik önként ajánlkoznak" azaz:) az „ifjúság" fölfegyverzését javasolta (PH, NU).
