Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak

MAGYAR SZÓNOKOK ÉS STATUSFÉRFIAK 667 történetírói munkáké is, a legfontosabb azonban benne és általa a programadás. 1851-ben, a vállalkozás megjelentetésekor se önálló kormány, se országgyűlés nem működött, s Csengery ennek pótlására valósággal összeállította a liberalizmus hazai „történelmi szótárá"-t. Bemutatta az elért eredményeket, hogy ezek által ösztönözzön a folytatásra. Forgatókönyvet állított össze az alkotmányosság, a felelős kormányzat, a parlamentarizmus, az önkormányzat, a jogszerűség elveinek és intézményeinek továbbmunkálására. Folytatni kell a politikai gondolkodás modernizációját - hirdeti Csengery vállalkozása. Ez azonban ne legyen robbanásszerű, mert a forradalmiság fenn fog akadni az abszolutizmus és az anarchia szirtjein, különben sem tanácsos az embereket egycsapásra kilendíteni évszázados életformájukból. Meggondoltságot és rendszerességet kíván az átalakulásban. Kompromisszumkészséget, az érdekek kölcsönösségeinek kimunkálását, európai helyzettudatot, türelmet, és újólag is türelmet. Rend és szabadság gondos egyeztetését. A politika legyen tudomány, felkészültség és hozzáértés dolga, ne pedig az öblös torkoké. Legyen polgárosult hivatás, szakma, ne legyen korrelációja a műveletlenségnek. A haladás szempontjait egyeztetni kell a nemzet múltjával és az osztályok érdekeivel. A nemzetet pedig a kormányzat álláspontjaival. Nem mondja ki, de a könyv egésze a kiegyezést, mint ő mondja: a „kiegyenlítést" szolgálja. A könyv megbékélést szeretne elérni a bécsi udvarral, de a 48-as törvények fenntartásával és lehető továbbfejlesztésével. S harmóniát az osztályok között - változásokat, de mérséklettel, az érdekek érvényesítését, de kölcsönösséggel. Mindenen és mindenkin a törvény legyen az úr. Csengery vállalkozása őrzi tehát a liberalizmus és a romantika értékeit, de konzervatív áthangolással. Élesebben tagadja a forradalmiságot, mint azt a centralisták 1848-1849 előtt tették. A Magyar szónokok és statusférfiak a forradalom bukása után magára találó hazai kultúra határozott életjele volt. Hasonló szerepet töltött be, mint Eötvös magisztrális műve, az Uralkodó Eszmék vagy Szalay László magyar történelme. Irányt adott, távlatot, öntudatot, s főleg a neoabszolutizmust átélő nemzeti összetartozás önérzékelését erősítette.