Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
654 FENYŐ ISTVÁN lattal.2 0 (A következő esztendőben meg is valósult a német változat.2 1 ) S Csengery örömmel újságolja családtagjainak azt is, hogy Bártfay László író, az egykori Aurora-kör tagja azt mondta: amely nemzetben a mestereket így fogják fel, az a nemzet nincs elveszve. Toldy Ferenc, Szontágh Pál, Hunfalvy (vajon melyik? Pál vagy János?) és Lukács Móric személyesen gratuláltak neki, sőt Lukács az augsburgi Allgemeine Zeitungban is megdicsérte a munkát. 3 Szalay László első gyűjteményes esszékötetének funkciójára, jelentőségére Csengery már annak megjelenésekor (1846) felfigyelt. Az a szöveg ugyanis, amely a műről akkor a Pesti Hírlapban névtelenül megjelent, utóbb az ő vállalkozásáról is szó szerint megállapíthatóvá lett.2 2 Eszerint: „...Nem oly életírás ez, mely elmondja története hőséről: hol született és halt meg, s ennél alig mond többet ... a statusférfiút és szónokot állítja elő, mint gondolkodott, szólt és hatott kora mozgalmai között, s jellemzi a kort, ismerteti a nagyszerű mozgalmakat, mik között éltek, hatottak." Majd így írnak a műről: „...Mit eddig elméleti síkon hirdetett, szerző most concret úton tárgyalja, fóltüntetvén a képviseleti rendszert, mind alakulás, mind működés közben, több alkotmányos statusférfiú képében." Legpontosabban Csengery jelenlegi kötetében fogalmazza meg a mintakép érdemét (egyszersmind áttételesen saját írói törekvését): „...Az alkotmányos élet s vele haladó statustudomány fejlődését az utósó 80 év alatt egyes képekben szemléljük itt; s a művészileg adott képeket, a szabad nemzetek nagy embereinek arcképeit ugyanazon eszmék fűzik egybe."23 Jelentős különbség viszont: Szalay produkciója a forradalom előtti időszak reményeit hordozza, Csengery és társai viszont a forradalom bukása után alkották esszéiket. Mindkét munkát telíti a haladás, az elháríthatatlan alkotmányos változások hite, de a bukás utáni esszékben sokkal több a kétely S nemcsak a cenzúra miatt több bennük az óvatosság. Csengery és szerzőtársai az abszolutizmus ellen írnak, de nem akarnak újabb forradalmat, s a társadalom radikális megváltoztatását sem. Harcukat tehát több fronton vívják. 4 Tizenhárom politikus-portrét ölel fel a reformkor arcképsorozata. A kötet sorrendjében: Felsőbüki Nagy Pál, Beöthy Ödön, Deák Ferenc, Bezerédj István, Szemere Bertalan, a két Wesselényi Miklós, Szentkirályi Móric, Eötvös József, Dessewffy Aurél, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Szalay László. E felsorolásból látható, hogy a szerkesztőt az összeállításban nem mindig vezette a történeti időrend. A szereplők pártállása pedig csupán annyiból, hogy annak íve a „premodern" és nemesi konzervatív Nagy Páltól az europér és liberális centra-20 Uo. 437. 21 Ungarn's Redner und Staatsmänner. Hrsg. v. Anton Csengery. Bd. 1-2. Leipzig-Wien, 1852. 22 Pesti Hirlap 1846. jan. 4. 601. sz.; 1846. jan. 6. 602. sz. 23 Csengery Antal: Szalay László. In: Cs. A.: Magyar szónokok és statusférfiak. Pesten, 1851. 558.
