Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
652 FENYŐ ISTVÁN ni.4 Ismerve az ilyen többszerzős művek készülési módját, ez a közlés is azt erősíti, hogy a tervezés alighanem már a 48-as forradalom előtt megkezdődött. A kéziratok késlekedő leadása ugyanis nemcsak Kemény Zsigmondnak volt a sajátja. Csengery egy hónappal későbbi levele szerint a vállalkozásból akkor már tizennégy ív volt kinyomva, de Heckenast, a kiadó megvárja, míg az egész (36 ív) elkészül. E levelében Csengery igen elégedetten szól a Wesselényi-arcképről, Kemény Zsigmond esszéjéről.5 Elégedettsége fokozódik apjának írott, 1850. szeptember 10-i levelében. Arról értesíti, hogy a mű nyomtatása nehezen halad, de Kemény Zsigmondtól a Wesselényi- és a Széchenyi-portré, továbbá Pap Endrétől Kölcsey „meglepően szépen vannak írva".6 Csengery a világirodalom legjelesebb művei közé sorolja e két kéziratot. A két esszéíró társ nevének említése bővebb felvilágosítást igényel. Keményé nem annyira, de Pap Endréé már inkább. Kemény a centralista Pesti Hírlapnak 1847. május 6-tól vezércikkírója volt, 1848. május 16-tól szerkesztője is. Csengeryvel való barátsága, eszmei közelállásuk már ekkor köztudott volt. (Lásd ennek alakulását Kemény naplójában.)7 Ez a barátság a forradalom idején tovább erősödött. Ezért is szeretett volna Szemere Bertalan belügyminiszter, utóbb miniszterelnök 1848. december elején velük közösen lapot indítani.8 Ezután, 1849 májusában együtt nevezte ki őket belügyi tanácsosokká, kért tőlük alkotmányozási javaslatokat.9 Pap Endre mindkettejük költőbarátja volt, s Petőfihez is közel állott. Csengery még a reformkorban, közelebbről 1847-ben közölte a vidéken élő Pap politikai cikkeit, Petőfi pedig valahányszor Szatmárban járt, az ő házában szállt meg.10 Pap Endre egyaránt tartozott a centralisták, illetve a Fiatal Magyarország vonzáskörébe. Az sem volt véletlen, hogy az esszégyűjteményt követően, fiatalon elhunyt lírikus Összegyűjtött költői és prózai munkái (1852) gondozására épp Csengery és Kemény kettőse vállalkozott.1 1 Hiszen a két utóbbi jórészt a Pap-típusú nemesi-polgárosuló értelmiség kezébe szánta szóban forgó művét. Kölcsey portréjának megformálását pedig a szerkesztő minden valószínűség szerint azért bízta Pap Endrére, mert tudta, hogy a fiatal költő jurátusa volt a Hymnus alkotójának (akárcsak régebben Szalay), s hogy őt azóta eszményképéül tekinti. S hogy Pap szerkesztette Kölcsey összes műveinek első gyűjteményes kiadását.12 Fontos megnevezni a kötet két másik közreműködőjét is. Tóth Lőrinccel, a hajdani védegylet titkárával, az országgyűlési napló szerkesztőjével, a centralista Pesti Hírlap munkatársával Csengery szintén már a forradalom előtt együttmű-4 Csengery Antal i. m. 423. 5 Csengery Antal i. m. 424. 6 Csengery Antal i. m. 426. 7 Kemény Zsigmond naplója. [1846] Bev. tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benkő Samu. Bukarest, 1966. 135-198. 8 Kemény Zsigmond: Levelezése. S. a. r. Pintér Borbála, Somogyi Gréta. Bp., 2007. 155-159. 9 Uo. 172. 10 Pap Endre: Hátrahagyott munkái. Kiadják az elhunytnak barátai: Csengery Antal és Kemény Zsigmond. Pesten, 1852. III—X. 11 Uo. 12 Uo.
