Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
614 JAKAB RÉKA lasztott imahelyül. A szinte gyönyörűen épített iskolába gyermekeit nem küldé. S habár a hatóságok erőszakot is használónak, szegénysége mindent elszenvedett, de a rabbi elleni gyűlöletben állhatatos maradt. A forradalom kitörtekor a Pápán működő kormány férj fiaknak a zsidóság panaszaival bajlódni kellett. Ha magyar volt, a magyarnak adták fel rabbijukat, ha német volt, bizonyosan nála a zsidók voltak az első panaszosok, mintha tudták volna Krisztus ama mondását: kérjetek, s megadatik."61 A hitközségen belüli szembenállás a vármegyei hatóságoknak is fejtörést okozott. Ahogy Pap János megyefőnök 1850-ben az ügyet összefoglaló hosszú jelentésében fogalmazott, a négy éve folyó ügy úgyszólván kifárasztotta őket. A megyefőnök 1850. május 6-án Pápán a mindkét párt által küldött 5-5 képviselőt kihallgatta. A panaszosok részéről Jacob Salzer, Rafael Sies, Steiner Mandl, Abraham Lövenstein és Gustav Reiniz, a másik fél részéről Albert Neumann, Moritz Rechnizer, Marcus Fischer, Moritz Feitel és Franz Steiner jelent meg. Azon volt, hogy rávegye őket a megbékélésre, de nem járt sikerrel. Megállapítása szerint a két fél közti viszály fő oka Löw személye, aki úgy nyilatkozott neki, hogy a békesség érdekében kész lemondani a rabbihivatalról és megelégedni a szónoki (Prediger) címmel, továbbá az évi 1000 pengő forintos fizetéséből 200 forintról lemondani. A másik fél úgy tűnt rááll erre, de azzal a kikötéssel, hogy Löw ezen kötelezettsége három vagy négy évig tartson csüpán, utána pedig az is szűnjön meg. Ezt viszont Löw nem volt hajlandó elfogadni, a saját és családja jövőjét nem akarta bizonytalan helyzetbe hozni. A község pedig azt nem tudta volna vállalni, hogy a férfiereje teljében lévő rabbit haláláig eltartsa és még egy új rabbit is fizessen. így a megegyezés elmaradt. Pap a kerületi főispánnak írt véleményében Löw személyiségére is kitért és a megoldásra is javaslatot tett. A császári hatalmat képviselő vármegyei tisztségviselő Löwöt szabadelvű gondolkodásúnak tartotta, melynek alátámasztására a forradalom alatt, különösen a felségsértő függetlenségi határozat megünneplésekor a veszprémi zsinagógában tartott szónoklatát hozta példaként. Szerinte akkor a rabbi „beszéde csípősségével és fellengzősségével minden szónoklatot felülmúlt". Löwöt vallási szabadelvűséggel, sőt, vallástalansággal is vádolta az ellentábor, de erre bizonyítékot nem tudtak felmutatni. Pap meg volt győződve, hogy Löwöt nem igazán a politikai vagy vallási szabadelvűsége miatt támadja a zsidók többsége, amit ha akart volna, sem tudott volna lecsillapítani, hanem oka „azon választási modorban gyökerezik, mely mellett a kisebbség által Löw Lipót nagykanizsai rabbi a pápai zsidó községre mintegy erővel feltolatott", azaz az újonnan bevezetett választási rend miatt a többség a szavazásból kimaradt. Emiatt egyre többen gyűlölik és amióta a földesúri védelem megszűnt, egyre többen átálltak az elégedetlen ortodox párt oldalára. A pártok aránya 256 : 94 (ortodoxok : Löwpártiak). A régi választási szokás alapján 461 fő jogosult a választásra. A többi 111 családfő meggyőződését a megyefőnök titkos szavazással kívánta kideríteni, de a neológok lebeszélték róla mondván, elismerik, hogy a hitközségben kisebbségben vannak. Azt is kijelentették, hogy az értelmiség és a tehetős zsidók 67 Hermann István-. Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia história domusában. Pápa, 1998. 105-106.
