Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
598 JAKAB RÉKA dott.1 3 Az építkezést közös akaratból határozta el a közösség és lebonyolítására egy választmányt nevezett ki.1 4 A zsinagógaépítésen felbuzduló lelkes aláírók egyben vállalták az építési költségek egy részének megfizetését. Az építkezés folyamán a hitközségen belül vita támadt az almemor1 5 elhelyezéséről, emiatt a közösség két pártra szakadt. A haladó párt1 6 a rabbi által is jóváhagyott korábbi terveknek megfelelően az almemort a frigyszekrény előtt kívánta elhelyezni, míg az ortodoxok hagyományosan a zsinagóga közepén, körüljárható helyen. A korábbi helyzetre hivatkozva az új tervet a vallással ellenkező újításnak tekintették, holott azt Paul Horowitz rabbi és az akkor még konzervatív elöljárók is elfogadták. A tervet támogató párt szerint az almemor oldalra való helyezésében nincsen semmi megbotránkoztató újítás, hiszen a veszprémi, győri, zalaegerszegi, nagykanizsai, csáktornyai, bajai és liptószentmiklósi zsinagógában, de számos külföldi zsinagógában is a frigyszekrény előtt áll az almemor.17 1845-ben Mayer Zipser székesfehérvári rabbi véleményét is kikérték, vajon esztétikai újításaikat tiltják-e a vallási törvények. A köztudottan haladó felfogású rabbi, aki maga is úgy gondolta, hogy jogában áll újításokat bevezetni, jóváhagyta a pápaiak legtöbb változtatását.18 A két felet Horowitz rabbi sem tudta megegyezésre bírni, ezért a földesúr a védelmi szerződésben foglalt jogainál fogva, az eredeti építési terv betartására kötelezte a hitközséget.19 Az almemor elhelyezésével kapcsolatban megfogalmazott újítási vád a vita során még többször előbukkant, azonban az építkezés 13 A zsinagóga feltételezett tervezője Steiner Antal pápai építész, aki a magyar zsinagógaépítészet egy olyan sajátos emlékét alkotta meg, amely nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltó. Az épület a korszak modern alkotásai közé tartozik, tervezője a legújabb építészeti irányzatok ismeretében dolgozott. Ugyanakkor a kivitelezés arra utal, hogy a helyi mesterek még nem rendelkeztek a nagyívű tervek megvalósításához szükséges elegendő mesterségbeli tudással. Közeli párhuzamának a drezdai zsinagóga épületét tekintik, amely 1840-es felszentelése idején modernségével feltűnést kelthetett a magyarországi zsidóság körében is. Walter Krause: Zur Synagoge von Pápa. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Bp., 2004. 201-207. Krause összehasonlító műelemzése által művészettörténeti szempontból is megerősítést nyer az a modern felfogás, mely szinte törvényszerűvé tette az alább bemutatandó konfliktus kibontakozását. A zsinagógára vonatkozóan lásd még: Gazda Anikó-. Pápa. In: Magyarországi zsinagógák. Szerk. Gerő László. Bp., 1989. 199-204. 14 VeML: IV 1.1: A hitközségi elöljárók nyilatkozata a vármegyei vizsgálat során. é. n. [1846] 15 héberül: bimó/bimá: centrálisán elhelyezett, körülkerített és néhol kupolás baldachinnal fedett emelvény a zsinagógában, amely eredetileg kizárólag a Tóra felolvasására szolgált. Rendeltetése a liturgia fejlődése során kibővült. Centrális elhelyezése askenáz tradíció; a szefárdok ugyanis a keleti oldalon helyezték el, szorosan a fal előtt. A haladó hitközségek az ősi szokástól eltérően a frigyszekrény tövében helyezték el. Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter Bp., 1929. 29-30. A pápai az ország egyetlen ortodox zsinagógája volt, ahol a bimá nem középen volt, ahogyan a Sulchán Áruch előírta. A Chátám Szófér rabbi családjából származó Simon Szofer, később krakkói főrabbi, 1856-ban ezért nem fogadta el a neki felajánlott rabbi állást: „Nincs módomban elfogadni a felajánlott rabbi széket, mert nem tettek eleget kívánalmamnak, hogy a bimát középre helyezzék." Láng Jehuda Gyula: A pápai zsidóság emlékkönyve. H. és é. n. 41. 16 A forrásokban többnyire „kisebbik" (ti. az ortodox párthoz képest kisebb) vagy „felvilágosult" jelzőkkel illetik. 17 VeML: IV 1. t: Az új elöljáróság jelentése a hitközség vallási viszonyairól a es. kir. megyefönöknek, 1850. febr. 22. 18 Katz: Végzetes szakadás i. m. 73-74. 19 VeML: IV 1. t: Esterházy Károly rendelkezése, 1844. júl. 22.
