Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században

FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 577 azonban ekkor 10 százalékkal nagyobb a homogén diákságú iskolák között, mint a felekezetileg vegyes iskolák tanulói között és közel 8 százalékkal nagyobb ez az arány, mint a teljes gimnáziumi diákságban. A kiskereskedők megint csak fele akkora arányt képviseltek a homogén, mint a heterogén iskolákban. (A második legnagyobb, 4 százalék körüli eltérés ekkor azonban nem az értelmiség, hanem a köztisztviselő kategóriánál volt a heterogén tized iskoláiban.) Ez egyértelmű statisztikai jelzés: a kisbirtokos szülők fiai markánsan jelen voltak a felekezetileg leghomogénebb diákságú gimnáziumokban. Ezzel kapcsolatos lehet ezeknek az iskoláknak az a másik jellemzője, hogy mindkét itt vizsgált metszetben közel 13 százalékkal többen voltak a nem helybeli diákok, míg a heterogén iskoláknál ez az érték a teljes diáknépességben mért átlagtól alig tért el egy-két százalékkal. A részletes, iskolánkénti adatok alapján azonosíthatjuk a leginkább kisbirtokos közönségű középiskolákat. Hat olyan iskola van a homogén decilis 18 iskolája között, ahol egyharmad felett volt a kisbirtokos szülők aránya, azaz csaknem két és félszerese az átlagénak. Ezek a következők: - A görögkeleti felekezet román tannyelvű brádi algimnáziuma (73,5%) és brassói főgimnáziuma (41,5%), illetve brassói alreáliskolája (37,9%). Mindhárom iskolában igen alacsony volt a helybeliek aránya, magyar anyanyelvű diák egyetlen akadt a három iskolában összesen. A két alsóközép-iskolával szemben az átlag feletti diáklétszámú brassói gimnázium a teljes gimnáziumi átlagnál kiegyensúlyozottabb osztályszerkezetű, a felső tagozat osztályai viszonylag népesek, ami utalhat erős felsőfokú továbbtanulási aspirációra, bár az érettségi-eredményesség adatai ellentmondásosak (1891-ben átlag felettiek voltak, viszont 1895-ben jóval alatta maradtak). - A székelyföldi csíksomlyói (48%) és székelyudvarhelyi (45,7%) katolikus többségű főgimnáziumok. A csíki valamivel átlag feletti, az udvarhelyi átlag alatti létszámmal, előbbiben igen csekély, utóbbiban is jóval átlag alatti helybeli diákkal. A diákok mindkét iskolában szinte kizárólag magyar anyanyelvűek voltak és csak magyarul beszéltek. Csíksomlyón 107, Udvarhelyen 43 diák nyert internátusi elhelyezést (ami az összes diák 38, illetve 21 százalékát jelentette). Mindkét iskola utolsó két osztályába viszonylag kevesen jártak 1895-ben, az érettségieredményesség mutatói mindkét iskolánál lényegében átlagosak voltak a '90-es évek első felében. - Hajdúnánás református 6 osztályos kis létszámú gimnáziuma (34,1%), ahol a diákok ugyancsak teljes körűen magyar anyanyelvűek voltak és csak anyanyelvükön beszéltek. Viszont a helybeliek aránya itt igen magas (70%) volt. Ilyen markáns, egyharmad feletti arányban kisbirtokos karakterű iskola a heterogén összetételű decilisben csak egy található, az újverbászi gimnázium (33%), amelyről alább részletesebben is szólunk, mint az egyik konstans heterogén felekezeti összetételű iskoláról. Ha az 1891-es adatokat nézzük, a hatból öt gimnáziumot megtalálunk a négy évvel korábbi homogén decilisben is: csak a hajdúnánási gimnázium nincs benne. (Ekkor itt található még a sepsiszentgyörgyi és a sárospataki református, továbbá a balázsfalvi román tannyelvű görög katolikus gimnázium is egyharmad feletti kisbirtokos aránnyal. A heterogének között azonban ekkor nincs még 30% feletti kisbirtokos arány sem: a legmagasab-