Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
574 SASFI CSABA régi hatalmi és származási elit iskoláját, a hasonlóan régi pesti piarista gimnáziumot és az új alapítású gyakorlóiskolát, a „mintagimnázium"-ot, mint inkább talán az értelmiségi elit iskoláját, továbbá megemlíthetjük az új, a vagyoni elit, a „Lipótváros" két középiskoláját is, a Markó utcai főgimnáziumot és főreált (hogy csak a fővárosiakról essék most szó). 4- Végül beszélhetünk azokról az iskolákról, ahol valamelyik elitcsoport tagjai közül fiatalon a legtöbben folytatták tanulmányaikat. Ebben a megközelítésben egy leendő elit középiskoláiról van szó. Ezekben az esetekben az intézményi eredményességet az egykori tanítványok teljesítménye retrospektive igazolja, és ily módon jelöli ki az e tekintetben kiemelkedő iskolákat.28 Elég nyilvánvaló, hogy az előbbi elitkategóriák elvileg szorosan összefüggnek, bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással: a fent elkülönített minősítő mechanizmusok a valóságban jórészt egybeeshettek, egy-egy intézményben sajátosan kombinálódhattak. Az ilyenfajta átfedéseket, tipikus kombinációkat kiterjedt és alapos intézményi elemzéssel lesz lehetséges megállapítania a későbbi kutatásoknak. A felekezeti összetétel szélső jellege alapján kiválasztott iskoláinkkal kapcsolatban az előbbi szempontok közül a 2-es pontban említett elit jelleget a rendelkezésre álló adatok csak részben tudjuk vizsgálni. A VKM-jelentés tartalmazza az egyes iskolák érettségi eredményeinek mutatóit és vannak az érettségi utáni továbbtanulásra vonatkozó adatok is. Az érettségi utáni továbbtanulási adatok bizonytalanságaira azonban már maga a jelentés figyelmeztetett.29 így csak az érettségi adatokat tudtuk hasznosítani. Az viszont mindenesetre már eddig is kiderült, hogy a hét heterogén középiskola közül kettő algimnázium volt, kettő pedig a vizsgált időszak alatt alakult csak főgimnáziummá. Ez már eleve jelzi, hogy a 2-es pontban megfogalmazott elitfunkció a felekezetileg heterogén iskolák körében nem volt teljes körűen jelen. A felekezeti összetétel szempontjából homogén iskoláknál szinte teljesen hasonló volt a helyzet: a hatból kettő volt algimnázium, egy pedig főgimnáziummá alakuló. A kiválasztott középiskolák elit jellegét a továbbiakban tehát csak annyiban tudjuk vizsgálni, hogy az 1895-ös mintánkban megnézzük, mennyire tér-28 Erre kitűnő példa: Kovács I. Gábor - Kende Gábor: A tudáselit középiskolái. A két világháború közötti tudáselit középszintű iskoláztatása. Korall 2001. 3—4. sz. 170-187. 29 „Megemlítem, hogy ez adatok csak hozzávetőlegesek, egyrészt, mert sokan csak az érettségi vizsgálat után határozzák el magukat, másrészt pedig, mert egyik intézetben a jelentkezőket, a másikban pedig ez érettségit tett ifjakat kérdezték meg." VKM 20. jelentése 2. kötet (1891) 67. Am a kormányzati szervek nem mondtak le erről a fontos információról. Ezt mutatja, hogy az oktatásügyi statisztikát a VKM-től 1908-1909-ben átvevő Központi Statisztikai Hivatal új adatfelvételi módszerrel gyűjtötte az érettségi utáni továbbtanulás adatait: a sikeresen érettségizőktől nem „előzetes bevallásból származó, hanem utólagos és a valóságnak megfelelő adatokat" kellett az iskoláknak október l-ig jelenteniük. AM. Kir. Központi Statisztikai Hivatal munkássága 1871-1911. Bp. 1911. /MSK 36./ 372. Nem tudjuk mennyivel javult ezután ezeknek az adatoknak a megbízhatósága, minden esetre a Magyar statisztikai évkönyv „sikeres érettségi vizsgát tett tanulók pályaválasztása" című adattáblája alól 1909-ben már eltűnt az 1904-1908 között még olvasható figyelmeztetés: „E táblázat adatai a VIII. osztályt végzett ifjak előzetes bemondásán alapulván, a tényleg bekövetkezett pályaválasztásnak csak részben felelnek meg."
