Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
572 SASFI CSABA iskolák két csoportjával kapcsolatban a következő észrevételeket fogalmazhatjuk meg. A hét felekezetileg heterogén diákságú gimnázium közül: - 1 iskola 5-ször (rimaszombati egyesült protestáns), 6 iskola pedig 3-szor (újverbászi, szilágysomlyói katolikus, iglói evangélikus, szászvárosi református, ungvári királyi katolikus és lugosi katolikus) szerepel a hat rangsor tíz legkevertebb diákságú középiskolája között; - 2 katolikus jellegű és egy királyi katolikus gimnáziummal szemben 3 volt protestáns és egy világi; - 2 algimnázium, 3 főgimnázium, 2 algimnáziumból főgimnáziummá fejlődött a megfigyelt időszak alatt; - az ungvári kifejezetten nagy létszámú, az iglói is 1872-től, a rimaszombati kevéssel átlag feletti - a többi 4 kis létszámú volt; - mind egyedüli középiskola volt városában. A hat felekezetileg homogén összetételű gimnázium közül: - 1 iskola 6-szor (csíksomlyói római katolikus), 3 iskola 5-ször (soproni bencés, Selmecbányái királyi katolikus, kőszegi bencés) és 2 iskola 4-szer (rozsnyói premontrei és kalocsai jezsuita) szerepel a rangsor első tíz legegyneműbb tanuló-összetételű helyezettjei között, ezek az iskolák tehát időben valamelyest állandóbb jelleggel bírtak, mint a kevert diákságúak; - 2 volt királyi katolikus, 4 szerzetesrendi, vagyis erős katolikus egyházi dominanciát mutatnak; - 2 algimnázium, 3 főgimnázium, 1 pedig algimnáziumból főgimnáziummá fejlődött a megfigyelt időszak alatt; - a kalocsai gimnázium kifejezetten nagy létszámú, a soproni mindig valamivel átlag feletti, a f''1 ' i inkább kis létszámú, átlag alatti volt; - 3 közülük „egyközépiskolás" városban működött, a másik 3 városában, Sopronbn" Q elmecbányán és Rozsnyón azonban működött evangélikus középiskola is, Sopronban pedig még reáliskola és egy kis létszámú magángimnázium is. Az iskolák két együttesét az előbbi módon összehasonlítva tehát, nem találunk igazán éles kontrasztokat. Talán csak annyiban, hogy a homogének némileg időben stabilabban jelennek meg, szinte kizárólag katolikus jellegűek voltak, mind a fenntartókat, mind a diákokat illetően. A heterogének egyenlő arányban katolikusok illetve protestánsok, egy pedig világi fenntartású volt. Mindegyikük „egyközépiskolás" városban és nem a mai Magyarország területén működött. Mielőtt azonban egyenként is részletesebben szemügyre vennénk a vegyes tanuló-összetételű iskolákat, a tanulmányunk elején felvetett második kérdést vizsgáljuk meg: azt a felvetést, hogy vajon a felekezeti heterogenitás együttjárt-e valamilyen társas-társadalmi konzekvenciával is, sajátos társadalmi alakzat felvételével. Egyszerűbben fogalmazva: a diákok illetve szüleik társadalmi összetétele miként alakult a kétfajta felekezeti megoszlású iskolákban. Felekezeti heterogenitás és társadalmi exkluzivitás? A kérdés tágabb — egyúttal a konkrét tudományos eszmecseréhez kapcsolódó — történeti relevanciája abban áll, hogy feltételezhető-e a vizsgált időszak-
