Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
568 SASFI CSABA fiúk szám szerint mindig többen jártak a széles értelemben vett katolikus szektor iskoláiba, mint a protestáns iskolákba. Meg kell végül említenünk az unitáriusokat: nekik két saját középiskolájuk volt, a kolozsvári főgimnázium és a székelykeresztúri gimnázium. Ezekben az unitárius gimnazisták 86 százaléka tanult, a többiek leginkább (10%) az erdélyi református gimnáziumokat látogatták 1895-ben. Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy az összesített adatok alapján a legnagyobb felekezeti keveredés a diákok között, vagyis a legkiegyensúlyozottabb arányok az evangélikusok iskoláiban voltak a vizsgált közel fél évszázad során. Óket követték a református iskolák, azzal a különbséggel, hogy itt az ortodoxok kevesebben voltak és az evangélikusok is kisebb számban tanultak, mint viszont: a reformátusok az evangélikusoknál. A katolikus iskolákban 1872 után a zsidóság képviselte a legnagyobb nem saját felekezetet, megelőzve így a vallásilag közeli görög katolikusokat, és a protestánsok csak a harmadik részarányt jelentették, végül a sort az ortodoxok zárták. A protestáns középiskolákban viszont az 1872-es időmetszettől a zsidó és a római katolikus diákok lényegében hasonló arányban voltak jelen. Intézményi elemzés: az egyes középiskolák diákságának felekezeti összetétele Az összesített adatok alapján megjelenő csökkenő felekezeti szegmentáció mögött különféle okok munkálhattak. Ezek közül Karády többet is megnevez említett tanulmányában. Az okok egyik részét strukturálisnak nevezhetjük, amelyek a cselekvéseket szükségszerűen meghatározzák, többé-kevésbé determinálják: ilyen például a saját felekezeti iskolák elérhetősége.1 3 De ilyen a saját felekezeti iskolai keresletet meghaladó tanulókapacitás bővülése is.1 4 Az ilyen jellegű okok esetében nem ragadható meg a felekezeti homogenitásra (vagy éppen heterogenitásra) törő közvetlen szándék, hanem ezek más irányú cselekvések nem szándékolt következményeiként jelenhetnek meg. Az okok másik fajtája éppen a szándékos, célirányos cselekvésekben jelenhet meg: ilyen a fenntartóknak vagy az iskolák vezetésének adminisztratív lépései a nem saját vallású diákok távoltartására, illetve — mint a katolikusoknál 1848 előtt láthattuk — a más felekezetű iskolák látogatásnak megtiltása. Végül az okok harmadik csoportját jelenthetik a szülők iskolaválasztási döntései, amelyek vagy a felekezeti nevelésre helyezik a hangsúlyt, avagy ennél fontosabbnak tekintik a műveltség világi elemeinek mélyebb elsajátítását és a nevelés — mint személyiségfejlesztés — magasabb színvonalát. Az e téren eredményes egyes iskolák felekezeti hovatartozása ezek mellett kisebb jelentőségű számukra, amikor iskolát választanak fiaik számára. Ez utóbbi irányba hatott az állami szerepvállalás is: a klasszikus tanulmányok terén, a gimnáziumi oktatásban is mind jobban teret nyertek az állami tantervek, aminek következtében a középszintű oktatás egé-13 Karády 172-173. „A diákság felekezeti elkülönülése elsősorban az iskolai piac szerkezetét, tehát az intézmények objektív elérhetőségének esélyeit (s nem kisrészt fizikai távolságát) képezte le." 173. 14 Karády 178.
