Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
478 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Ezzele hinen quam). 50 A szintén német „Császárkrónika" (Kaiserchronik) is megemlíti az eseményeket. Eszerint Budán temetik el Attilát (14 198. sor), de ennél többet nem tud.51 Az Attila-történet általunk keresett kibővítésének — a Nibelungen-énekkel és néphagyományokkal való kiegészítésének — a Kaiserchronik keletkezése (1140-1150), illetve a 13. századi „Sächsische Weltchronik" megszületése között kellett megtörténnie. A történeti ismeretek meglepő terjedésére szolgálnak példákkal az ügynevezett historizáló bibliák (Historienbibel). Ilyenre éppen maga Gisela Kornrumpf hoz példát egy 15. század elejei berlini kéziratból (SBPK, Mgj 1108 v.j. 1472, 257 rab, Historienbibel Illb).52 Az ott megőrzött változatba beleszőtték — egyebek mellett — Marcianus történetét, s Attila (Heczel von Vnngernn) történetét, Buda „Öfen" nevét, valamint azt, hogy Attila a császár testvérét akarta nőül venni. Attila halálát és temetését illetően érdekes, hogy a krónikákban megszokott változatot olvashatjuk.53 Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy Attila is megtalálta helyét a bibliai történetekben. Legyen elég a Gurki püspökség híres, 1458-ból származó nagyböjti tekercsére (Gurker Fastentuch) utalni, ahol a 99 kép között láthatóak Nagy Sándor és Julius Caesar is.64 Sőt, ebben a vonatkozásban érdemes utalni egy német nyelvű Historienbibelve, amely a történeti Magyarországhoz kapcsolható. Ez is ahhoz az úgynevezett Illb csoporthoz kapcsolható, amely a 15. században a legelterjedtebbnek számított osztrák területeken. A csoportra jellemző, hogy időben kiegészítették őket Nagy Károly koráig, s éppen Heinrich von München krónikájából merítették a történeti adatokat.55 A szóban forgó példányt Monyorókeréken (ma Eberau, Ausztria) másolták 1464-ben a bejegyzés szerint, s a kézirat ma Berlinben található, töredékei pedig New Yorkban és Mainzban.56 A magyar középkori historiográfiában nehéz Szent Imre szerémségi kapcsolataihoz nyomokat találni. Ehhez talán „szerémi herceg-i" címe vezet közelebb.5 7 A vitatott (és egyébként csekély) hitelességű, a 13. század elejéről, első 50 Sächsische Weltchronik. Ed. Ludwig Weiland. Monumenta Germaniae Historica. Deutsche Chroniken. Vol. 2. Hannover 1877. (reprint: 1980). 133. 51 Áttekinti a különféle változatokat Massmann, 1. Der keiser und der kunige buoch oder die sogenannte Kaiserchronik i. m. 956. 52 Gisela Kornrumpf-. Heldenepik und Historie im 14. Jahrhundert. Dietrich und Etzel in der Weltchronik Heinrich von München. In: Geschichtsbewusstsein in der deutschen Literatur des Mittelalters. Tübinger Colloqium 1983. Eds. Christoph Gerhadt, Nigel E Palmer, Burghardt Wachinger. Tübingen 1985. 89. — A műfajra alapvető Hans Vollmer-, Materialien zu Bibelgeschichte I—III. Berlin 1912. I. 23-28., 142-162. 53 „Do kchlagten in die seinen vnd machten im von Gold vnd von silber ainen sarich vnd senkchten in in ain wasser. Davon ways noch nyemand wo künig Heczel hyn sey kchönnen". 54 Othmar Stary - Wim Van der Kallen: Das Fastentuch im Dom zu Gurk. Bilder aus der Geschichte Gottes mit dem Menschen. Klagenfurt 1994. 55 Gisela Kornrumpf: Die österreichischen Historienbibel lila und Illb. In: Deutsche Bibelübersetzungen des Mittelalters. Ed. Heimo Reinitzer. Bern-Berlin 1991. nr. 58. — Első említését 1. Hans Vollmer: Ein deutsches Adambuch. Hamburg 1908. 49. (1. sz. jegyz). 56 A kézirat Berlin, SBPK Mgf 567a-b-c. A töredékek: New York, Public Library, Spencer Collection MS 52 ff 159-168 (korábban Cheltenham, Philipps Ms 7192) és Mainz, Gutenberg Museum GM Hs. 1. 57 1024, Johannes XIX: „Sanctus Emericus, dux Sirmiensis".
