Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
472 VESZPRÉMY LÁSZLÓ ból hiányzik, a római kéziratból hiányzó mondat a Szent László fejezetben („Postea vero tempore Colomanni") viszont megvan a többi latinban és a németekben. Hasonló a helyzet ugyanitt az „Uxor eius autem" kezdetű bekezdéssel, ami hiányzik a rómaiból, de az összes többiben olvasható. Ugyanakkor a II. Bélánál olvasható utolsó szavak — implere non potuit — ismét a rómaiból hiányzik, de a németekben sem olvasható. Mindezeket a véletlen művének tekintenénk. A Salamon fejezetben a német fordító egyszerűen összecserélte Salamon és Géza nevét, így küzd — félreérthetően — Géza és László egymással. Ez ismét a latin szöveg elsőségét látszik igazolni. A megjegyzések alapján úgy tűnik, hogy egyik meglévő kézirat sem tekinthető az ős mintapéldányok egyikének. így a római példány megjegyzi, hogy Abáról írottakat „lásd feljebb", de az ennek megfelelő elrendezést csak a német példányokban találjuk meg, ami indokolná a beszúrást. A római és budapesti latin példány hasonlóképpen figyelmezteti az olvasót, hogy Ottót nem fogják lefesteni, de képe, illetve a képnek kihagyott hely végül mindegyik, német és latin nyelvű példányban egyaránt ott szerepel. Végül a példányok közötti szoros kapcsolatra utal a tulajdonnevek írása közötti hasonlóság, ami ismét egy latin mintapéldány egykori meglétét valószínűsíti (például: mindkét nyelven Erdei névalak szerepel Erdély esetében, a cuni és ragozott alakjainak a német nyelvi környezetben való használata — igaz, a német kéziratokban előfordul a Cunay (Be) és a Cumani (Bu2, Ma) megnevezés is —, vagy éppen a „Belam" latin tárgyeset német szövegkörnyezetben alanyesetben való felbukkanása stb.). Az uralkodási időtartamokban is a Képes Krónikát követi a magyar függelék. II. Andrástól Nagy Lajosig.további királylistákat követhetett, amelyek közel állnak a Knauz-, müncheni és párizsi változatokban előforduló variánsokhoz, majd pedig — V László kivételével — megszűnnek az ilyen típusú adatok.24 Megjegyzések a főszöveg világkrónika bővítéséről Az augsburgi/müncheni latin kézirat tartós használata rendkívül érdekes, hiszen még akkor is vezették és bővítették, amikor már nyomtatott kiadványok sora állt az olvasók rendelkezésére. Ebben a kéziratban a pápák sorát VI. Adriánig vezették, majd VII. Kelemennek már csak a nevét írták a képe alá (1523-). A császárokat V Károlyig vezették (1519), noha az arcképeket hosszú évekre előre megrajzolták. Az egyedi betoldásokat illetően pedig a berlini kézirat {Be) érdemel figyelmet. E bejegyzésekre már Vizkelety András felhívta a figyelmet,25 utalva arra, hogy ismét sajátosan közép-európai vonatkozású bejegyzésekkel bővült a szöveg: így például Oroszlánszívű Richárd bécsi elfogására történő utalással, Gertrúd magyar királyné meggyilkolásával (1213), Zsigmond császár prágai látogatásával, vagy a prágai egyetemről tett bejegyzéssel, sőt a kéziratot a Habsburg és bajor hercegek családfája zárta. 24 Ezekről a Kristó Gyula-emlékkonferencián Pécsett adtam elő, nyomtatott változata a konferenciakötetben fog megjelenni 2010-ben. 25 Vizkelety, A.\ Zur Überlieferung der Weltchronik des Johannes de Utino i. m. 307.
