Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
468 VESZPRÉMY LÁSZLÓ kéziratai pedig 1344 és 1349 között készülhettek.1 2 Amikor Bertrand a magyar-velencei háborúk idején megjelent a magyar haditáborban, nem gondolta, hogy az eredetileg neki ajánlott krónika egy évszázaddal később jelentőségre fog jutni a térség történetírásában. Nem tudjuk pontosan, hogy a korabeli közönség mit talált annyira érdekesnek a műben, de nagy érdeklődéssel fordultak a kézirathoz. Ekkor a kézirat tekercs (rotulus) formában készült, s közülük nyolc ma is olvasható a világ különböző könyvtáraiban.Ba/ZeZm de la Société nationale des antiquaires de France13 A kéziratok közel öt méter hosszú tekercseit Udinében másolhatták, s közülük, Renate Frohne megállapítása szerint, hatot azonos kéz készített. A kéziratok egy csoportja Ádámtól Krisztusig halad a krónikarészben, majd a pápák és császárok rövid, egy-két lapos kronológiáját adja meg.14 A mi szempontunkból a harmadik csoport az érdekes, mivel ez már a magyar királyokról is tartalmaz egy kéthasábos, szinoptikus arcképekkel ellátott, szerkezetileg a „pápa-császár króniká"-t követő részt. A magyar rész 1459-ig, a pápáké 1458-ig, a császároké 1452-ig jut el.1 5 A legérdekesebb, hogy a mű iránti igény a 15. században sem csökkent. Az ekkorra már kódex formájű kéziratok legteljesebb listáját Frohne könyve tartalmazza. A leírások alapján egyébként nehéz megállapítani, hogy a „Világkrónika" elnevezés mögött Johannes de Udine eredeti „bibliai történetét" (Historienbibel), vagy a 15. századi, már kibővített szöveget kell-e értenünk. A kései, de még nem a kibővített szöveget tartalmazó kéziratok között említhetjük a 14. századi, ma Melkben lévő változatot, s további, 15. századi kéziratokat: kettőt New Yorkban, továbbiakat Prágában, Schlägiben, és Stuttgartban. 12 A szerzőről ismereteinket legutóbb összefoglalta, s a svájci kézirat (Sankt Gallen, Kantonsbibliothek Vadiana, 14. század közepe, pergamentekercs) alapján egyes részeit kiadta Renate Frohne, aki a kézirat elkészültét 1344-re valószínűsíti, 1. Renate Frohne: Die Historienbibel des Johannes von Udine. Ms 1000 Vad. Berlin-Bern 1992. 13 Maga a tekercsforma rendkívül népszerű volt a világkrónikák körében is. Fossier számításai szerint (François Fossier: Chroniques universelles en forme de rouleau à la fin du Moyen Age. Bulletin de la Société nationale des antiquaires de France 1980/81. 163-183.; Utinóra 1. uo. 172-173.) a 13. század és a 16. század között 130-ra tehető számuk, beleszámítva a 14 nyomtatott, valamint 21, csak említésből ismert kéziratot. Ebből 76 latin krónika, 50 francia, 4 angol és 1 latin. Nagy többségük ma Angliában és Franciaországban található. Hosszúságuk változó, 32 métertől néhány méterig terjed. Ezt a formát az elsők között éppen Petrus Pictaviensis „Compendium in história genealogie Christi" művéhez választották a 13. század legelején. 33 tekercsen maradt fenn, s tudjuk, hogy elsősorban oktatási céllal készült. A 14. század közepén maga Johannes de Utino is ebbe a sorba került történeti művével, s ehhez igazodott a megjelenési forma is. Fossier felteszi, hogy az angliai krónikák egy része is hasznosította Utino művét, amit az újonnan előtűnő, de nem azonosított angliai kéziratok megerősíteni látszanak. A 14. század végén egy jól elkülöníthető csoport, negyven kézirattal francia fordításban hozza Petrus művét, amihez a napjainkig tartó részt a „Grandes chroniques de France" adja, s elrendezésében a pápák és császárok mellett kibővül a francia és angol királyok hasábjával. Angliában Petrus szövegéhez Geoffrey of Monmouth „História regum Britannie" című műve járult modernebb, kiegészítő munkaként. A tekercsformára további irodalommal lásd Stanislaw Sroka: A lőcsei rotulus 1332-bol. AETAS 22. (2007) 3. sz. 149. 14 A korábbi bibliográfiai leírásokat ellenőriztük, s valóban: a pápák 1341-ig, a császárok pedig 1311-ig vannak feltüntetve. Az általunk eredetiben, vagy mikrofilmen megnézett példányok: London, British Library, Egerton 1518.; New York, Morgan Library M. 158. (15. század második fele); Prága, Statny Kniznica (Narodni Knihovna) I A 41. (15. század második fele). 15 Ott, N. H.: Typen der Weltchronik-Ikonographie i. m. 29-55., Melville, G.: Geschichte in graphischer Gestalt i. m. 76-79.
