Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
466 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Túl nagy figyelmet persze nem keltett, hiszen semmi új vagy unikális történeti adattal nem gazdagította az addigi ismereteket. Az újabb nemzetközi szakirodalomba Norbert Ott és Vizkelety András, a hazaiba Vizkelety András vezette be a világkrónikát, annak legátfogóbb elemzését nyújtva.4 Vizkelety Andrásnak köszönhető, hogy az Országos Széchényi Könyvtár a magyar függelékkel ellátott kézirat néhány példányát megvásárolta az utóbbi években. Magyar fordítása „Rövid elbeszélés Magyarország királyairól, 1459/63" címmel Kulcsár Péternek köszönhetően 2006-ban jelent meg.5 A kéziratok érdekessége, bár a korban egyáltalán nem szokatlan, hogy kétnyelvű, latin és német változatukat is elkészítették. A jelenleg ismert kéziratok alapján megállapítható, hogy a német kéziratok a latint követik, s — kisebb kihagyásoktól és betoldásoktól eltekintve — a latin kéziratok szövege rendkívül közel áll egymáshoz. A magyar függeléket tartalmazó és azt elhagyó kéziratok krónikás része között sem lehet különbséget találni. Ez alapján feltételezett Gert Melville, az Utino kéziratok első modern kori értékelője, egy „rezeptioneile zentrale Fortsetzung"-ot, ami a különböző nyelvű és szerkezetű kéziratok közös alapjául szolgálhatott.6 A krónikával foglalkozó szakirodalomban a mai napig, sokszor félrevezetően, „Johannes de Utino világkrónikája" néven emlegetik az egész művet, noha ez a megjelölés szorosabb értelemben véve csak a Krisztus születéséig terjedő szövegrészre igaz. Hasonlóképpen bizonytalan „Drági-féle kompendium"-ról beszélni, hiszen nem tisztázott, s valószínűleg nem is lesz tisztázható, hogy Drági pontosan milyen szerepet játszott a Mátyás-kori kompendium megszületésében. Az ő személyes tulajdonában lévő vatikáni példány kétségkívül a legbővebb a „pápa-császár rész" tekintetében a latin változatok közül, így a szerzői/szerkesztői példányhoz igen közel állhat, bár éppen a „magyar királyok-rész "-bői néhány mondat, sőt egy egész bekezdés hiányzik. Ugyanakkor néhány magyar vonatkozású rész — mint az Anjouk leszármazása és magyar királlyá koronázása — csak a vatikáni kéziratban olvasható. Maga a kibővített világkrónika kétségbevonhatatlanul közép-európai közönség számára készült, amit a kétnyelvű változat, a magyar királyok listája, a fennmaradt példányok provenienciája, a pótlólagosan elhelyezett bejegyzések Utino: Weltchronik in deutscher Übersetzung. Anhang über die ungarischen Könige. Bearbeitete und ergänzte Diplomarbeit als digitalisierte Fassung. Bp. 2008. (CD-ROM). 4 Norbert H. Ott: Typen der Weitchronik-Ikonographie. Bemerkungen zu Illustration, Anspruch und Gebrauchssituation volkssprachlicher Chronistik aus überlieferungsgeschichtlicher Sicht. Jahrbuch der Oswald von Wolkenstein Gesellschaft 1. (1981) 29-55., Uő: Johann von Utino. In: Verfasserlexikon. Die Deutsche Literatur des Mittelaters. Vol. 4. Ed. Kurt Ruh. Berlin-New York. 1983. 785-788.; Vizkelety András: Johannes de Utino világkrónikájának szöveghagyományozása. Magyar Könyvszemle 101. (1985) 195-209., András Vizkelety: Zur Uberlieferung der Weltchronik des Johannes de Utino. In: De captu lectoris. Wirkungen des Buches im 15. und 16. Jh. Ed. Wolfgang Milde, Werner Schuder. Berlin-New York. 1988. 289-309. 5 Johannes de Utino: Rövid elbeszélés Magyarország királyairól (1459/63). In: Krónikáink magyarul III/l. Válogatta és fordította Kulcsár Péter. Bp. 2006. 85-92. — A Magyarország történeti kronológiája (Mályusz Elemér nyomán, 1. Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp. 1967.) egyszerűen mint Drági-féle kompendium emlegeti, 1. Magyarország történeti kronológiája a kezdetektől 1970-ig négy kötetben I-IV (Főszerk. Benda Kálmán). 1. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. Solymosi László. Bp. 1981. I. 277. (a vonatkozó rész Teke Zsuzsa munkája). 6 Gert Melville: Geschichte in graphischer Gestalt. Beobachtungen zu einer spätmittelalterlichen Darstellungsweise. In: Geschichtsschreibung und Geschichtsbewusstsein. (Vorträge und Forschungen Vol. 31.). Ed. Hans Patze. Sigmaringen 1987. 78.
