Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
A ZÁGRÁBI PÉNZVERDE 1525. ÉVI SZÁMADÁSA 457 zett nyersanyagot mind feldolgozták, másrészt Batthyány embere és annak familiárisai munkadíjként és nem utalványozásként kapták a nekik kifizetett összeget, a profitráta 17,5% volt. (100 dénár előállítási költsége tehát 85 dénárt tett ki). Feltételezésünk szerint ez csak kismértékben térhetett el a valós éltéktől, hiszen vélhetőleg alig maradhatott raktáron nyersanyag, mivel a kamarának érdekében állt a legnagyobb értéket képviselő ezüst minél hamarabbi feldolgozása, a többi nyersanyag pedig összesen is jóval kevesebbet ért, mint a beszerzett nemesfém. Egyetlen esetben bizonyulna tévesnek előbbi feltételezésünk: ha a nova moneta beszüntetését elrendelő utasítás váratlanul érte volna a kamarát és annak kézhezvétele előtt nem sokkal nagyobb mennyiségű ezüstöt vásároltak volna fel, aminek feldolgozására mái' nem maradt volna idő. Ebben az esetben a profitráta természetesen nagyobb volt. A pénzrontás előtti időkből a körmöcbányai kamaránál 1486 és 1492 között egy márka ezüst pénzzé veréséből átlagban 83 dénár, 1514-ben a 4,5 forintért vett 15 latos ezüst után 103 dénár haszon származott,9 8 a profitráta így 19,5%,9 9 illetve 25,4% volt. Úgy tűnik azonban, hogy ezek az értékek nem teljesen pontosak, mert az ezüstpénzverés kiadásai közé az aranyforintok gyártási költségeinek egy részét is beszámolták, ugyanis a kettőt néhányszor együtt könyvelték el.IO Ü Ez a tény azonban a fentebb kiszámolt értékeket bizonyára nem növeli nagymértékben, mivel a pénzzé vert arany mennyisége az ezüstének csak a töredékét tette ki, így az arany- és ezüstérmék gyártási költségeinek az aránya is kicsi kellett hogy legyen. A zágrábi verde profitrátája tehát még a reform előtti körmöcbányai ezüstpénzverésre kiszámolt százaléknál is valamivel kisebb volt. A közeli értékek azzal magyarázhatók, hogy az érmék előállításakor az ezüst arányát elvileg mindkét helyen nagyjából ugyanolyan mértékben csökkentették, míg a különbséget — legalábbis részben — az indokolhatja, hogy Körmöcbányán a jóval nagyobb termelés miatt a működési költségek aránya nyilvánvalóan kisebb volt, mint Zágrábban. Mint említettük, a zágrábi kamarán kívül a nova moneta verését tekintve a profitráta nem számítható ki, ezért ennek hiányában a jövedelmezőség vizsgálatára csak egy közelítő értéket, az egységnyi súlyú ezüstből elvileg verhető pénz értéke és az abban található ezüst felvásárlási ára közötti különbségnek, valamint az ezüst árának az arányát használjuk fel, ami tulajdonképpen az olvasztási veszteségek és a működési költségek mellőzésével kiszámított profitráta. Ez az érték a 15 latos (más értelmezés szerint: tiszta) ezüst felhasználásakor 140% volt, a régi dénárok esetében az 1523. 98 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 322-323., Gyöngyössy M.\ Pénzgazdálkodás i. m. 61., Uő: A körmöci kamara i. m. 170. 99 A Selmecbányái 4,25 forintos kamarai beváltási árral számoltunk, de meg kell jegyeznünk, hogy 1460-as években Selmecbányán 4, illetőleg 4,5 forintért váltották be az ezüst márkáját, és mint láttuk, Körmöcbányán 1514-ben 4,5 forintért, 1. Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV század végén és a XVI. század derekán. In: Uő: Gazdag föld i. m. 69. 100 A számadások kiadását 1. Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból (1441-1652). Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. II. (Monumenta Hungáriáé Historica. Diplomataria / Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak 2.) Pest 1858. 48-55., Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix, magyar királyné életére vonatkozó okiratok. (Monumenta Hungáriáé Historica. Diplomataria / Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak 39.) Bp. 1914. 254-263., 301-304., elemzését 1. Gyöngyössy M.: Pénzgazdálkodás i. m. 96-102., 349-352., Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. (Reprint: Bp. 2003., Draskóczy István utószavával) 284-285. (2. sz. jegyz.).